Zsuffa István: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)

1. Hidrológiai statisztika

Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez a parabolikus jelleg csak közelitő: a meder nem szabályos, a természetben permanens egyenletes vizmozgás alig fordul elő, a mederérdesség és az esés nem állandó. Ezért nem célszerű, és hamis eredményekre is vezet, az említett parabolikus kapcsolatot leiró képlet meghatározása (pl. logaritmikus korrelációszámítással). Ilyen képletből a vízhozamok a megkívánt pontossággal alig számíthatók. A meder s z abá lytal an s ága it, a mutatók változását görbe megrajzolásával könnyli követni, képlettel viszont igen nehéz.

Az összefüggés parabolikus jellegét, a másodfokú függvények formai tulajdonságainak felhasználásával, az "Írott görbe" alapjául szolgáló leolvasások ellenőrzésénél használjuk föl.

Ha ugyanis

Q= CH2

függvényt (amelyben C = konstans) deriváljuk, akkor

Ü2 = 2

dH

CH-t kapunk.

Ezt mégegyszer deriválva

2 C

(6)

(7)

eredményre jutunk. A dQ és dH differenciálokra vonatkozó összefüggések közelítően alkalmazhatók a AQ és AH összetartozó véges differenciákra.

Az írott vizhozamgörbe első oszlopába a kerek deciméter értékű vízállások ... kerülnek. Két egymásután álló vizállás érték különbsége tehát rendre H = 10 cm.

~ Ezeknek a kerek decimétereknek megfelelő vízállásokhoz olvassuk le a vizhozamgörbe rajzáról a megfelelő vízhozamokat. E vízhozam értékeket egymásból kivonva megkapjuk a AH = 10 cm-eknek megfelelő AQ vízhozam - különbségeket, "differenciákat". A két differencia hányadosára a (6) összefüggés alapján felirhatjük'a

AQ y „ AH

CH = C H, o

C = 2 C o

(8)

összefüggést. Azaz "a AQ” elsőrendű vizhozamdifferenciáknak a vizállás növekedésével növekedniök kell. Ha az egymást követő AQ értékek között valamelyik nem nagyobb a megelőzőnél, úgy a megfelelő vízállásoknál végzett vizhozamleolvasás valószínűleg hibás.- 31 -