Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
1. Ármentesités
tozik. A véderdő sáv távolsága a gát hullámtéri lábvonalátől minimálisan 10 m, de legfeljebb 20 m. Kisebb nem lehet, mert a védősávba fát Ültetni nem szabad, nagyobb távolság esetén pedig a véderdő és a gát közötti széles vízfelületen már nem tud érvényesülni az erdő hullámverést csillapító hatása.Legjobban bevált a nyárakból és füzekből álló véderdő. 1.245. A fenntartás és védekezés céljait szolgáló létesítmények Az árvízvédelmi müvek rendszeres fenntartási és az árvizek elleni védekezés munkái feltétlenül szükségessé teszik a gátak jő megközelítésének és a gátkoronán való közlekedés lehetőségének biztosítását. Ennek érdekében a gátak mentén 5-10 km-enként bekötőutak szükségesek a gát és a közúti hálózat között. Ahol a közúti hálózat ezt a sűrűséget nem biztosítja, ott a közutaknál kisebb igényű, de minden időben járható árvízvédelmi megközelítő utakat építettek. Ezen túlmenően, ahol erre lehetőség van, a gátak vizi utón való megközelítését is biztosították oly módon, hogy a hullámtéri véderdőn alkalmas helyeken hajózási nyiladékokat alakítottak ki, kis merülésű dereglyék számára. A gátkoronán való közlekedés biztosítására a csatlakozó utaknál feljáró rámpákat építettek, illetőleg olyan széles koronákat alakítottak ki, melyeken lehetőleg két, de legalább egy nyomu közlekedés biztosított. Ez utóbbi esetben 500-1000 m-énként kitérőket építettek a kétirányú forgalom biztosítására. A koronákat, hogy esős időben is járhatók legyenek, általában föld-kavics keverékü egyszerű burkolatokkal látták el. Nagy forgalmú gátszakaszokon igényesebb burkolatok kialakítása is szokásos. Egy-egy folyó mentén épült esetleg többszáz kilométer hosszú árvízvédelmi gátakat, védekezési szempontból 30-50 km-es szakaszokra osztották, ezeket a szakaszokat pedig elsősorban felügyeleti szempontból 6-10 km hosszú gátőrjárásokra (részletesen a 2. Árvízvédekezés fejezetben). Minden szakasznak van egy védelmi központja és minden gátőrjárásnak egy őrháza. Ezekben az épületekben lakik a gátak felügyeletét ellátó gátőri személyzet és itt helyezik el esetenként - árvíz idején - a védekezést irányitő személyzetet. Egy-egy ilyen őrház lakóépületből, melyben a gátőr lakása és a védekező személyzet szolgálati és pihenő helyiségei vannak, gazdasági épületből és az árvízvédekezéshez szükséges anyagok raktárából áll. A védelmi központok, a szolgálati és pihenő helyiségek nagyobb számával különböznek a gátőrházaktól. Az egyes védelmi központok és gátőrházak, valamint a védekezést irányitő vízügyi igazgatóság (lásd: a szervezeti kérdéseket a 2. fejezet•33
