Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)

3. A vízkészlet-vízigény egyensúly szabályozása

80

let mennyiségi összetevőjére vonatkoznak. A potenciális vízkészlet legfontosabb minőségi .jellemzői; a hordalék viszonyok, a hőmérséklet, kémiai összetétel, biológiai, bakteorológiai jellemzők és a radiológiai viszonyok. A vízminőségi osztályozásban ez idő szerint elsősorban a kémiai és biológiai jellemzők jut — nak kifejezésre.

Magyarország főbb vízfolyásainak átlagos lebegtetett hor- daléktartalma (töménysége) mintegy 50 g/m3 és 500 g/m határok között változik. Az eddig észlelt legnagyobb hordaléktöménység a Tiszán 2-4 kg/m3, a Sajón 2-25 kg/m3, a Dunán 0,7-1 kg/m3 volt. A görgetett hordalék legfeljebb 10%-a a lebegtetett állapotban szállított hordaléknak általában.

Az ország vízfolyásainak hőmérsékleti viszonyairól - a csaknem 20 éve folyó rendszeres észlelések adatai alapján - kitűnik, hogy a kisebb vízfolyások vize - a talajvizekkel való szorosabb kapcsolat folytán - nyáron általában hidegebb, télen melegebb, mint a nagy folyóké. Folyóink hőmérséklete a vizmoz- gás sebességétől is függ. Gyors vizmozgás esetén általában hűvösebb, mig a lassú vizmozgásu folyóink - a hosszabb ideig tartó hőközvetités miatt - rendszerint melegebb vizíiek. A Duna júliusi közepes vizhőmérséklete átlagos években Dunaremeténél 18,0 C°, mig Mohácsnál 21,3 C°. Hasonló körülmények között vizsgálva a Tisza Tiszabecsnél 20,4 C° és Szegednél 23,3 C° átlagos vizhőmérsékletet mutat. A viz hőmérsékletének naponkénti és napon belüli ingadozásai kisebb-nagyobb késéssel követik a levegő hőfokának változásait, de a viz nagyobb fajhője miatt az ingadozás mértéke lényegesen kisebb. Más éghajlati körülmények között például melegebb vidékről hidegebb vidékre folyó vizek esetén a hőmérsékleti viszonyok másképpen alakulhatnak.

A kémiai viszonyok szabják meg leginkább a vizben levő növényi és állati szervezetek életlehetőségeit és fejlődési viszonyait is. A vízfolyások vizének oldott anyag töménysége