Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
3. A vízkészlet-vízigény egyensúly szabályozása
81 (koncentrációja) és összetétele - a lebegtetett hordalékhoz hasonlóan - a megelőző csapadékviszonyok, a felszíni és felszín alatti lefolyásból származó vízhozamok aránya, a vízgyűjtőterület talajának állapota, az emberi beavatkozások hatása és sok más tényező alakulásától függően napról napra változik. Nagyobb vízhozamnál a legtöbb kémiai alkotórészből általában kevesebb jut 1 liter vizre, mint a kisvizek idején, de a különböző időben észlelt azonos vízállásokhoz (vízhozamokhoz) tartozó értékek az áradás, vagy apadás üteme, a megelőző vizjárá- si helyzet, a lefolyás területi megoszlása és más tényezők hatása miatt igen tág határok között szóródnak. A vízkészletek öntisztuló képessége szempontjából kiemelkedő fontosságúak az oaigénháztartás .jellemzői. A viz minősége sokféle mutatóval, illetőleg normatívával jellemezhető. A minőségi komponensek célszerű csoportositása ' és az egyes csoportok mutatói alapján történő osztályozás átfogóbb képet nyújt a vizek minőségi állapotáról. Az egyes vízminőségi mutatócsoportokat és az ezekhez tartozó komponensek határértékeit a 3-2. táblázat mutatja be. Hasadóanyagokra vonatkozóan külön normatívák rögzítik a mértékadó értékeket. A vízkészlet jellemzése, használhatósága szempontjából a- lapvető fontossága van a mérgező és egyéb káros anyagok töménységének. Ezek határértékeit a 3-3.táblázat tünteti fel. A biológiai vízminőség mutatói, jelenségei és változásai négy tulajdonság csoportba sorolhatók. Ezek a viz halobitása, trofitása, szaprobitása és toxicitása (Felföldy. 1974). Halobitás a viz biológiai szempontból fontos szervetlen kémiai jellege. A vízben levő összes ion koncentrációjától ("ossz só") és az ionok minőségétől függ, tehát nagyrészt az élettelen környezet adottsága, amit az élővilág cBak különleges körülmények között alakit, általában alkalmazkodik hozzá.
