Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
II. Vázsonyi Ádám: Történelmi és hidrológiai adatok
VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZAMOKBAN ±4 1879. A Hortobágy és a Sárrét belvizeinek levezetésére Hortobágy—Berettyó főcsatornái építő társulat alakult. 1879. mdrc. 12. Szeged pusztulása. Az árvíz-katasztrófának 151 halottja volt. A város 6350 háza közül 5966 teljesen elpusztult, 60 000 ember tartósan hajléktalanná vált. A Tisza csak 182 nap múlva húzódott vissza medrébe, és 2 hónapig 2 m-nél mélyebb víz borította a várost. A kár 33 millió korona értékű volt. 1880. Elkészült a Nyírség belvizeit levezető Lónyay-övcsatorna. 1881. márc—ápr. havában mind a Dunán, mind a Tiszán és a Körösökön nagy- magasságú árhullámok vonultak le. A Körösökön ápr. — jún. hónapokban újabb árhullámok vonultak le, amelyek 30 helyen okoztak gátszakadást. A kiöntés több, mint 3 hónapig tartott. 1883. jan. hóban jégmentes árhullám vonult le a Dunán, amely különösen a felső szakaszokon, továbbá a Bábán és Rábcán okozott gátszakadásokat. 1888. márc. A Tiszán minden eddigit meghaladó magasságú árhullám vonult le, és 400 000 kh került víz alá. Ugyanekkor a Körösök és a Berettyó mentén 14 helyen szakadt át a gát, és mintegy 80 000 kh-t öntött el az ár. Ugyancsak gátszakadások voltak a Szamos mentén ; a 24 szakadásból négynél a szakadás 200—300 m széles volt. Ez év áprilisában a Dunán is jelentősebb árhullám vonult le, ez azonban csak kisebb kiöntéseket okozott. 1891. márciusi dunai jeges árvíz a Pest alatti Duna-szakaszon okozott több gátszakadást. Néhány község, és mintegy 70 000 kh terület került víz alá. 1891 — 92. években épültek a mai magasságra a dunai rakpartok. A mellvédfalak teteje a mai 0 szint felett 10,00 m magas. 1895. áprilisi tiszai árvízkor a vízállás a Szolnok alatti szakaszon a század legmagasabb vízállásait érte el. Szolnok alatt gátszakadások voltak, és mintegy 62 000 kh került víz alá. 1897. augusztusában minden eddigit meghaladó nyári árvíz vonult le a Dunán. Több helyen volt gátszakadás, összesen mintegy 49 200 kh elöntéssel. 1898. Elkészült a Kraszna két oldalon töltésezett új alsó meder-szakasza Vásáros- namény alatti tiszai betorkollással. 1899. szeptemberében a század legmagasabb dunai nyári árvize volt, és a felső szakaszon sorozatos gátszakadások mellett 93 000 kh mentesített ártér került víz alá. 1915. márc.—ápr. havában a Körösökön minden eddigit lényegesen meghaladó magasságú, a Tiszán pedig december hóban az eddigi maximumokat megközelítő árvíz vonult le. Egyetlen gátszakadás sem történt, amit az évtizedeken át folytatott folyószabályozási, gáterősítési és magosítási munkáknak és a gátvédelem fejlettségének köszönhettünk. 1915. A rendkívül csapadékos időjárás következtében az országban mintegy 1,6 millió kh került átmenetileg belvízelöntés alá. 1919. májusában olyan magas árvíz vonult le a Tiszán, amely sok helyen meghaladta az addigi maximumokat. Ennek ellenére gátszakadás nem volt, ami ismét fényes igazolása volt az évtizedek erőfeszítésével elvégzett Tisza-szabályozás helyességének. 1925. dec. A Fehér-Körös árvize, a román határon túl háromszoros gátszakadást idézett elő, és ennek következtében a Fehér- és Fekete-Kcrös deltájában 15 000 kh magyar terület került víz alá. Ez az árvíz az árvédelemben szükséges nemzetközi együttműködés fontosságára figyelmeztetett. 1930. Elkészültek a Tisza—Szamos köz vízrendezésének főművei : a szabályozott, új Tur-meder a tiszai torkolati bukóval, a sonkádi osztó-mű és a belvíz-főcsatornává vált holt Túr tiszai torkolatánál a Kövessy Győző zsilip. 1930. Elkészült a 148 km hosszú pestmegyei Duna-völgyi Főcsatorna (Átok-csatorna) 1940. márc. A meteorológiai tényezők hallatlanul kedvezőtlen halmozódása következtében országos jellegű ár- és belvízveszély keletkezett, és mintegy 1,5 millió kh terület került ideiglenes vízborítás alá. Márc. 28-án — egyedül a Rába kivételével — mind a Duna, mind a Tisza völgyében valamennyi folyó vízállása egyidejűleg a legmagasabb volt, vagy ahhoz nagyon közel állott. Ä folyók csaknem egy hónapig tartó magas vízállása hátráltatta a belvizek gyors levonulását, s így a mezőgazdaság belvízkára jóval több volt, mint az árvízi kártétel. 1941. jebr. Kereken 50 évi szünet után az egyik legpusztítóbb jeges árvíz vonult le a Dunán. A Pest alatti Duna-szakaszon több helyen volt gátszakadás, melyek közül a legsúlyosabb következményű az apostagi volt. Összesen mintegy 151 000 kh került víz alá.
