Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
II. Vázsonyi Ádám: Történelmi és hidrológiai adatok
TÖRTÉNETI ÉS HIDROLÓGIAI ADATOK 15. 1942. A Duna-völgyi főcsatorna tehermentesítésére megépült a csoma-foktöi árapasztó csatorna, majd 1944-ben a Dömsödi-övcsatorna. 1947. Elkészült a Lúdvári reverzibilis szivattyútelep (Hódmezővásárhely). 1947. dec. 30—31. A Tisza rendkívül gyors emelkedése mellett hekövetkezett árvíz áthágta a Batár patak és Tiszativadamál a Tisza védtöltését. Ezek gyors átszállítása után összesen kereken 51 000 kh területet és több községet öntött el. Az épület- és közlekedési kár igen nagy volt. 1948. Elkészült a borsodi hegyvidékről lefutó vizek összegyűjtésére a Csinosé - övcsatorna. 1950. Megépült a Tiszakeszi 5 m3/sec teljesítményű reverzibilis szivattyútelep. 1954. júliusi dunai árvizet a Szigetköz katasztrófája teszi emlékezetessé. Négy helyen szakadt át a töltés, és 38 000 kh került víz alá. 30 000 lakást kellett kiüríteni, és a kár 750 millió Ft értékű volt. 1956. márciusában levonuló dunai jeges árvíz a Budapest alatti szakaszon a legtöbb helyen meghaladta az eddig észlelt jeges maximumokat, és a Siótorok alatti Duna- szakaszon 57 helyen törte át az árvédelmi töltést. Víz alá került 130 000 kh terület, kiürítettek 39 községet, áttelepítettek 57 000 embert, és megrongálódott 5171 lakóépület. Az anyagi kár 627 millió Ft volt. 1945—1959 közötti években 67 szivattyútelep épült 115 m3/sec teljesítőképességgel, így 1959 végén 224 telepünk volt, összesen 390 m3/sec kapacitással. Lecsapolási és egyéb kultúrmérnöki munkák néhány történeti adata 300. év körül, Galérius római császár uralkodása alatt ásták ki a mai Kis-Rábát, a Szombathelyen átfolyó Gyöngyöst és a Principális csatornát. 1630. év körül a Rábán több helyen végeztek szabályozási munkát. 1775-ben ástak először csatornát a Hanság lecsapolására. 1819-ben készült el a Sárvíz-csatorna első ásása Kölesdtől Sióagárdig. 1825- ben készült a Sió medre Simontornya és Sióagárd között. 1826- ban készült el ötévi munkával a Sárvízi malomcsatorna. 1835-ben a Kapos munkálatai során eltávolítanak 6 malomgátat. 1852-ben készült az országban az első talajcsövezés a Vas megyei Bakófán. 1864-ben 35 km hosszú csatornahálózat épült a Balatoni Keleti Bozót lecsapolására. 1866-ban készült el a Berettyó új medre Bakonyszeg és Szeghalom között. 1866- ban a Velencei-tó csaknem teljesen kiszáradt. 1867- ben 41 km hosszú csatornahálózat épült a Balatoni Nyugati Bozót lecsapolására. 1878 — 88. között a Dunántúlon 22 község és az ország még 11 községének határában összesen kereken 5000 kh talajcsövezést végeztek. 1881 — 89. közötti időszakban részleges szabályozási, illetve jókarbahelyezési munkák folytak a következő vízfolyásokon : Tápió, Rákos, Váli, Zagyva, Marcal, Ménes,, Tarján és Szévíz. 1893- ban készült el a Rába, Rábca és Marcal torkolati szakaszának, valamint a Hanság-csatorna egy részének szabályozási munkája. 1894- ben ásták ki a Kis-Balatonon keresztül a Zala folyó medrét. 1894—99-ben jelentősebb jókarbahelyezési munkák folytak a következő vízfolyásokon : Laskó-patak, Egervíz, Kálló-csatorna, Tárná és Hejő-patakon. 1928—1941-ben a következő vízfolyásokon voltak jelentősebb meder-jókarba- helyezések : Nagypánzsa-patak, Lajta, Nagykoppány-patak, gyöngyösi Nagypatak, Nádor-csatorna, líejő-patak, Ronyva-patak és Zagyva. 1944-ig a Székesfehérvári, Győri, Szombathelyi, Pécsi, Budapesti és Miskolci Vízügyi Igazgatóság területén a vízmosások megkötési munkája során összesen 121 helyen 416 kő- és betongát, továbbá 11 surranó épült. 1948 —1958. közötti időszakban az alábbi vízfolyásokon volt jelentősebb szabályozási, illetve meder-jókarbahclyezési munka : cuhai Bakonyér, Hanság-csatorna, Bársonyos-malomcsatorna, Benta-patak, Csincse-patak, Laskó-patak, Tarján-patak, Szévíz-patak, Kógyár-csatorna, Kapos, Karasica-csatoma, Almás és Gyöngyös-patak, Rinya, Torna-patak, Vértes-patak, Szuha-patak, Kiskoppány-patak.
