Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IV. Tóth Géza: Belvízvédelem
BELVÍZVÉDELEM 79 Az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak 1953. évi felállításával a belvízrendezés önálló szakágazati csoport lett a vízrendezési és vízhasznosítási főosztály keretében, és azóta így működik. Feladata a belvízrendezési kérdések országos összefogása, koordinálása, fejlesztési tervek készítése, felújítások, fenntartások ellenőrzése és a külső szervek működésének szakmai irányítása. Külső szervei a vízügyi igazgatóságok keretében működő belvízvédelmi csoportok mint helyi irányítók és szakaszmérnökségek mint végrehajtó közegek. A háborús évek kényszer-tétlensége, a társulatok államosításával bekövetkezett átmeneti állapot, valamint a belvízi kérdésnek időszakos háttérbe szorulása a meglevő csatorna-rendszer időközbeni nagyarányú feliszapolódását okozta. A vizsgálatok alapján eszközölt számítások mintegy 20 000 000 m3 iszapot mutattak ki csatornahálózatunkban az 1950-es évek elején. Ez a tény azért említendő meg, mert ennek felszámolása ugyancsak hozzátartozik a belvízrendezési feladataink 1945. évtől számított eredményeihez. A háborús helyre- állítások és átmeneti stagnálás után, a belvízrendezés terén újra megindult a fejlesztés. A forint bevezetésétől 1960. év végéig számítva a ráfordítások összege : Beruházási célokra összesen 257 802 000,— Ft Felújítási — főleg iszaptalanítási — célokra 159 486 000,— Ft Fenntartási munkák költségeire 663 904 000,— Ft Összesen : 1 081 192 000,— Ft A megvalósulások 1960. év végéig az alábbiak : A csatornahálózat növekedése kereken 7357 km. A 15. évi belvízrendezési csatornahálózatnak az egy évre eső átlagos 7357 . ' , fejlesztése----- = 490,47 km volt. Jelenlegi fajlagos csatornasűrűségünk 1 5 26 857------= 0,65 km/km2. 41 127 A 14 napos 40 1/sec/km2 átlagos fajlagos levezetésnek megfelelő csatomasűrűség 0,85—1,00 km/km2 lenne. Belvízátemelő szivattyútelepeink száma ezen idő alatt 75 db-bal növekedett, összesen 168 m3/sec teljesítőképességgel gyarapítva belvízátemelő szivattyú- telepeink készültségét. A belvízátemelő szivattyútelepeink teljesítményének egy évre eső átlagos növeke168 ' Í~ dése — = 11,2 m3/sec volt. /(> 8 15 Belvízátemelő telepeink jelenlegi országos fajlagos átemelő képessége 423 000----------= 10,28 1/sec/km2 41 127 J, a levezetéses rendszerben szükséges 40 1/sec/km2 és a tározó visszatartásos rendszerben szükséges 20 l/sec/km2-rel szemben. Mintegy 12 000 000 m3 iszapot távolítottak el a csatorna-rendszer felújításával a csatornákból, és ennek következtében a vízlevezetés megjavult. Az említett 15 éves időszak alatt beruházásból mintegy 10 000 000 m3 földmunkát és 26 000 m3 betonmunkát hajtottunk végre a belvízrendezés érdekében. Ez alatt az időszak alatt alakult ki döntő módon az a tapasztalat is, hogy a vizek hasznosítását (vízerő, duzzasztó, öntözés, halászat stb.) a belvízrendezésnek kell megelőznie. Ennek az elvnek a mellőzése igen károsan hatott a vízhasznosítás fejlődésére. Belvízi művek felhasználása pedig vízhasznosítási célokra csak abban az esetben engedhető meg, ha az nem akadályozza, illetve nem befolyásolja károsan a belvizek levezetését. A fejlődés menetét jelzi az a felismerés is, hogy a belvíz-öblözetek főgyűjtőcsatornáinak és tartozékainak, valamint a szivattyútelepek fejlesztése, építése és fenntartása az állami vízügyi szervek feladatát képezi. A hozzájuk csatlakozó — a mezőgazdaság részére közvetlenül hasznot jelentő — mellék-csatornahálózatok és azok tartozékainak létesítése és fenntartása már csak az érdekeltség közreműködésével biztosítható. Ezért a kormányzat 48/1957. T. R. sz. rendeletével módot adott az érdekelteknek vízitársulatokba való tömörülésre és vízügyi alap létesítésre. A vízügyi alap biztosítja
