Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IV. Tóth Géza: Belvízvédelem
78 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZAMOKBAN 2800 jesítménnyel, ami csupán ■ — = 0,68 1/sec/km2 fajlagos vízátemelésnek felel meg. Régi gőzgépes meghajtású szivattyútelepeink főleg az 1890—1896. vizes évszaknak köszönhetik megépülésüket, többnyire a múlt század végén, illetőleg a XX. század első éveiben. Az 1940. évi országos belvíz idején 146 szivattyútelepünk volt 204 m3/sec összteljesít- 204 000 , ménnyel, ami már ^ ~ = 4,96 1/sec/km2 fajlagos étemelési teljesítménynek felel meg. Az 1939—42. évi rendkívüli belvízelborítások hatására az ármentesítő és belvízszabályozó társulatok 160 további szivattyútelep építését határozták el, együttvéve 284 m3/sec átemelőképességgel. Ebből megvalósult 1941 —1943. években összesen 58 m3/sec összteljesítményű újabb belvízátemelő szivattyútelep, 1945. évben, felszabadulásunkkor 177 db szivattyútelepünk működött 262 m3/sec kapacitással. 262 000 A fajlagos átemelési kapacitás ezáltal ^ - 6,38 l/sec/km2-re növekedett. A belvízrendezés keretében a csatornahálózaton és átemelő szivattyútelepeken kívül még egyéb többé-kevésbé fontos műtárgy létesítésére is szükség volt. Ezek közül a legfontosabbak az árvízvédelmi töltésekbe épített nagyobb műtárgyak, beeresztőzsilipek, amelyek a főcsatornák létesítésével egyidőben készültek. Fontosságuk miatt igen gondos építést, ellenőrzést és fenntartást igényelnek. Számuk 695 db. Ezeken kívül még mintegy 20 000 db jelentéktelenebb műtárgy, csőáteresz, híd, zsilip, tütó stb. van belvízlevezető csatornahálózatunkon, ill. belvíz-rendszereinkben. Az 1940. évi rendkívüli belvízelborítás a szakkörök figyelmét már nemcsak a levezető csatorna-hálózat elégtelenségére terelte rá, hanem megindultak a vizsgálatok és a belvízátemelő szivattyútelepek és általában a gépi segédeszközök szerepét is jobban szemügyre vették. Ekkor vettek be ugyanis először nagyobb mennyiségű szállítható szivattyút belvízlevezetésre. Ennek a fejezetnek a lezárásánál említendő meg, hogy 1945. év végével belvíz- rendszereink fajlagos teljesítménye országos átlagban 15 — 18 l/sec/km2-re becsülhető. A BELVÍZVÉDELEM FEJLŐDÉSE 1945-TŐL 1960. ÉVIG A második világháború befejezése utáni első évek belvízrendezésünk történetében a háborús rongálódások helyreállításának szakasza. A felmerülő szükségletek keretében 30 sérült belvízátemelő szivattyútelepet állítottunk helyre. Ezzel körülbelül 40 m3/sec teljesítmény kiesését pótoltuk. A belvízrendezési csatornahálózatból mintegy 6000 km hosszúságú szakasz rongálódott meg, és ennyit állítottak helyre. Újjáépítési és javítási munkát kellett még végezni mintegy 15 000 db különböző rendeltetésű és méretű műtárgyon. Az előzőekben említettük', hogy az- 1940—1942-es belvízielborítások után mind többször hallható az a megállapítás, hogy a belvízrendezés kifejlesztése nem lehet csupán egyéni érdek. A köznek, az államnak kell ezen a téren határozott irányítást és anyagi támogatást nyújtania. Az állam feladatának kell lennie a belterjes mezőgazdasági kultúra lehetőségeinek a biztosítása. Ez az elv érvényesült, amikor a vízitársulatokat 1948. évben államosították. Az összes vízgazdálkodási kérdést állami kezelésbe vették. Ez nemcsak az eddigi egységes belvízrendezési tervezés hiányát szüntette meg, hanem változást hozott az egész belvízrendezési szakágazat fejlődésében és irányításában. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal keretében belvízvédelmi osztályt állítottak fel, amely a belvízréndezési társulatok munkakörét fogta össze, és ezt igyekezett fokozatosan betölteni. Később az 1950. évi átszervezéssel a belvízrendezési szakágazat a kultúrmérnöki és belvízrendezési osztály feladatkörévé vált. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal megszűntével 1951. évben a kultúrmérnöki és belvízrendezési osztály a Földművelésügyi Minisztérium öntözési főosztályába került át. Ez a szervezési periódust jelentő pár év, majd az öntözéses gazdálkodás fejlesztése kérdésének túlzottan az előtérbe kerülése és a bekövetkezett aszályos esztendők azt eredményezték, hogy a belvízrendezés kérdése háttérbe szorult.
