Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IV. Tóth Géza: Belvízvédelem
belvíz vedelem 75 számították, ami megfelelt az akkori külterjes gazdálkodás igényeinek, de természetesen a kiépítésnek ilyen mérve ma mór túlhaladott a mezőgazdaságnak 10—14 napos levezetési követelményével szemben. A levezetendő vízmennyiség megállapításának legmegbízhatóbb módja természetesen a belvízi elborítások mennyiségeinek közvetlen méréséből kiértékelt fajlagos lefolyás volna. Mivel ilyen közvetlenül mért adatok csak a legritkább esetben, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésünkre, a fajlagos vízlevezetésnek a megállapítása rendszerint helyi megfigyelések és tapasztalatokkal alátámasztott számítások alapján történik. A számításokat Bogdánfy, Korbuly, Kenessey, Gillyén hazai viszonyokra érvényes táblázatai, vagy Iszkovszky, Pascher és Lautenburg külföldi szakembereknek viszonyunkra alkalmazott képletei alapján végezték. A mezőgazdasági követelmények kielégítésének szem előtt tartásával 1953. évben elkészült a belvízrendezés országos keretterve. Ez a terv átlagosan a 40 1/sec km2 fajlagos levezetendő vízmennyiség emésztésére tervezi belvízrendezésünk kiépítését. A fajlagos lefolyás megállapításánál a keretterv már szakít a régi számítási módszerekkel, amely a legnagyobb levezetendő vízmennyiséget az évi átlagos csapadék mennyiségéből állapította meg. Az újabb módszereknek megfelelően a lefolyásra kerülő maximális vízmennyiséget csapadék-sorozatokból igyekszik megállapítani, az olasz Pupini és Montanari klimatikus valószínűségi függvényei nyomán. A gyakorlati belvízi szakembereknek az új számítási eljárással kapcsolatosan általában az a véleményüli, hogy túlságosan magas fajlagos lefolyási értékeket eredményez. A belvízrendezés eddig főleg arra törekedett, hogy az öblözetekből a vizet — több kevesebb idő alatt — eltávolítsa, vagyis „levezető rendszerű” volt, és még most is az. Van azonban egy másik meggondolás is, amely úgy véli, hogy mezőgazdaságunknak inkább kárára lesz a teljes vízelvezetés, mint hasznára, mert a rendezésnek ilyen formában való túlzott alkalmazása termőtalajaink kiszárításához vezet. A csapadékfölösleget nem elvezetni kell, hanem azzal okszerűen kell gazdálkodni a mezőgazdasági kultúra fejlesztésének javára. így vonul be lassanként a passzív vízgazdálkodási módszernek tartott belvízrendezés területére az aktív vízgazdálkodásnak gondolata, az általános vízgazdálkodási egyenlet nyomán. Ezzel a gondolattal lép mindig jobban előtérbe az az irányzat, hogy belvízrendezésűnk fejlesztését most már nem levezető rendszerű alapon, hanem vízvisszatartásos, tározási lehetőségek kihasználásával — egyszóval okszerű vízgazdálkodás mellett — kell elvégeznünk. A belvízrendezés távlati fejlesztési keretébe a fajlagos vízszállítást országos átlagban mind a Duna, mind a Tisza völgyeire, szivattyútelepes rendszereknél 401/sec km2-nek, gravitációs rendszereknél pedig 30 1/sec km2-nek vette fel. A jövőbeni fejlesztést illetőleg az alábbi elvek a mérvadók. A már meglevő szivattyús és gravitációs belvíz-rendszereket a jövőben fenn kell tartani, fejlesztésük azonban csak olyan mértékben szükséges, amennyit a tározásos és visszatartásos belvízrendezés megkíván. Azzal is számolnunk kell esetleg, hogy a Tisza folyó csatornázása után a duzzasztott vízszint miatt csaknem minden belvizet átemeléssel kell a folyóba juttatni. Ez a lehetőség is arra int bennünket, hogy fejlesztenünk kell a belvízi tározási lehetőségeket, és a rétegvonalakkal párhuzamos irányú szántás által, a csapadéknak a talajba szivárogtatását, hogy belvízrendezési csatornahálózatainkba az átcmelési költségek csökkentésére minél kevesebb vizet juttassunk. A vízgazdálkodási egyenlet általános alakja (Cs + H) - (P + E) = T, ahol Cs a csapadék, H a felszíni és egyéb vizek mennyisége. Ezeket csökkenti a párolgás, P és a felszíni elvezetés, E. Az egyenlet másik oldalán a tározandó vízmennyisége, T jelentkezik. A régi levezető belvízrendezés alapelvei szerint a H-t az ún. külvizek elvezetésével csökkentették, az E-t pedig növelték, arra törekedve, hogy a T értéke zérus legyen. Ezzel szemben a tározó-rendszer egészségesebb vízgazdálkodási elvek alapján november és április közötti időszakban részben felfogja a csapadékvizeket, hogy azokat később hasznosítsa, a csapadéknak csak azt a részét vezeti el, amelyet hasznosítani nem lehet, amely a rossz vízgazdálkodási talajokban elhelyezkedni nem tud.
