Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
II. Vázsonyi Ádám: Történelmi és hidrológiai adatok
TÖRTÉNETI ÉS HIDROLÓGIAI ADATOK 33 Az összes források közül a 15. táblázat 59 olyan forrás jellemző adatait tartalmazza, amelynek a legkisebb vízhozama is meghaladja az 500 1/p értéket. A táblázat tartalmazza a forrás megbízhatósági indexét is. A megbízhatósági indexet a maximális és minimális vízhozam hányadosa alapján állapítjuk meg. Minél kisebb a hányados, annál egyenletesebb a forrás hozama, tehát annál megbízhatóbb. Az indexek a következők : 6 (kitűnő), 5 (igen jó), 4 (jó), 3 (mérsékelt), 2 (rossz), 1 (igen rossz). Forrásaink túlnyomó többsége karsztos kőzetekből ered. Mélyfúrású (artézi) kútjaink jellemző adatai A 16. táblázatban néhány jellegzetes adatot közlünk mélyfúrású kútjaink országos területi megoszlásáról, továbbá a kútmélységek, vízhozamok és fajlagos vízhozamok szélső értékeiről. Kúlmélység Az átlagos kútmélység a legnagyobb Salgótarjánban és környékén, a Tisza bal partján Szolnok és az országhatár közötti, mintegy 10 km széles sávon. A túlfolyó vizű (pozitív) kutak száma legnagyobb a Tisza menti sávban ; legkisebb (55 m alatti) az átlagos vízmélység a Velencei-tó környékén, a Sajó völgyében, a Bodrog-közben és a Felső-Tisza—Szamos—Kraszna vidékén. Fajlagos vízhozam Ennek átlaga a legnagyobb a Duna, Bába, Sajó, Hemád völgyében, a Kisalföldön és a Felső-Tisza—Szamos—Kiaszna vidékén, végül Veszprém környékén. A nagy vízhozamú kutak mélysége általában kisebb 150 m-nél. Nagy vízmennyiségeket elsősorban a kavicstakarókból, lejtő-törmelékekből, tehát kis mélységekből lehet kivenni. Gyakori hátrány azonban a túlzott vastartalom. A fajlagos vízhozam a legkisebb a Sajó és Tárná legfelső szakasza közötti területen, Szombathelytől északkeletre egy kb. 300 km2-nyi folton, továbbá a Sebes-Körös és Fehér-Körös közötti delta-vidéken. Az 1949—58. években fúrt mintegy 3200 kútnál — országos átlagban — a fajlagos vízhozam átlaga 47 1/perc volt. Mélységi (artézi) vizeink minőségi adatai A mélyfúrású kutak vize elsősorban az ivóvíz-szükséglet fedezésére szolgál, s ezért főleg két minőségi jellemző fontos, éspedig a vasasság és a keménység. (A vonatkozó minőségi kategorizálást ..Talajvizeink minőség adatai” c. részben tárgyaltuk.) Vastartalom Országos viszonylatban vasasság szempontjából kifogás alá esik a kutaknak kereken 60%-a. Tájanként a legrosszabb a helyzet — csökkenő sorrendben — a következő vidékeken : Bodrog-köz, Szabolcs megye, a Sebes-Körös és Fekete-Körös közötti deltavidék, a Duna—Tisza közének déli-középső része, a Felső-Tisza—Szamos—Kraszna vidéke, a Jászság, a Tiszalök és Tiszaföldvár közötti Tisza-szakasz balparti sávján és végül Győr—Csorna környékén. Legkedvezőbb viszont a helyzet vasasság szempontjából az északborsodi területen, a Tisza—Hemád szögben, a Dunántúlon Komárom és Székes- fehérvár környékén, a Tiszántúlon Hortobágy és környékén, továbbá a Békéscsaba— Orosháza—Makó-vonaltól keletre eső területen. Keménység Mélységi vizeinknek a szokásos 4 keménységű kategória szerinti százalékos gyakorisága országrészenként és országos viszonylatban a 17. táblázatban található. A táblázatból kiolvasható, hogy országos viszonylatban a 12 nk°-ot meghaladó keménységű vizek arányszáma 63,3%, míg a lágy és közepes vizek gyakorisága közel azonos, 17,9 és 18,8%. Egyenként vizsgálva az országrészeket, az derül ki, hogy a Dunántúlon a 18 nk°-ot meghaladó vizek arányszáma (43%), míg a Tiszántúlon a lágy vizek arányszáma (34,2%) a legnagyobb. Az ország középső részén pedig a 12—18 nk° közötti vizeké a legnagyobb arányszám (47%). 3 3 Vízgazdálkodásunk számokban
