Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
130 vízgazdálkodásunk szamokban a duzzasztóművek és árapasztó csatornák. Esése Sárvár—Nick között 55 cm/km, Nick — Várkesző között 68 cm/km körül ingadozik, innen fokozatosan csökken, és Rábacsé- csény alatt 22— 8 cm/km. Folyószabályozási munkált'. 1877 — 78-ban 17 vízfolyást akadályozó malomgátat szüntettek meg, ezzel 15 m vízlépcsőt küszöböltek ki, az esés megnövekedett. A meggyorsult árvíz-lefolyás következménye volt az 1883. évi pusztító árvíz. A szabályozást az ármentesítéssel együtt 1886—93. között végezték el. A folyót Sárvártól lefelé a torkolatig közel párhuzamosan futó töltések közé fogták, és 80 átmetszéssel, kereken 48 km-rel rövidítették meg a Sárvár—Győr közötti 132 km hcsszú szakaszt. Az átmetszések elkészülte után kialakult meder a megnövekedett esés mellett, a mederpartok között 286 m3/sec vízmennyiséget, vagyis az árvíz 60%-át vezette le kiöntés nélkül. Szabályozás után a meder hosszú egyenes szakaszokból állt, de egyes helyeken a folyó otthagyta a hosszú egyenes szakaszokat és éles kanyarulatok egymásutánját kezdte felvenni, veszélyeztetve a töltéseket és hidakat. A veszély eztetett helyeken partbiztosítósok készültek. Az 1900—1950. évek között a folyó hossza 2200 m-rel megnövekedett. Üjabban a folyó kanyargós természetének megfelelő átvágásokat készítenek, és a medret szabályozási művekkel (műkőből, rőzséből) állandósítják. A szabályozások beválnak. A 65,5 fkm-nél épült Nicld gát a Kisrába táplálásához szükséges 3,5 m3/seo vízmennyiség zavartalan biztosítását szolgálja. Közvetlenül a régi fix betongát alatt épült a nyergesgát, 2 balparti, egyenként 24 m szabadnyílású lefektethető mezővel. Közöttük egy 10 m szabadnyílású vastáblős hordaléklebocsátó fenékzsilippel; 3 mederpillére van. A mozgó gátak fix küszöbének magassága 138,80 m A. f., a fenék- zsilipeké pedig 137,50 m A. f. Az engedélyezett duzzasztási szint 141,50 m A. f. A Sió A Sió a Zala—Balaton—Sió—Kapos—Sárvíz vízrendszer vizeinek gyűjtőmedre, mely még néhány kisebb mellék-vízfolyást is befogad. A Sió medre beágyazódott és egységesnek, kiegyensúlyozottnak tekinthető. A partok a középkötött talaj ellenére erős rongálódásnak kitettek, mert a tartós kisvizek idején az igen meredek talaj víz-beáramlás kikezdi a partok alját, s a támaszukat vesztett, átázott rézsürészek az árvizek vagy balatoni vízeresztések idején megcsúsznak. A Sió hossza a siófoki vízleeresztő zsiliptől (— 0,3 km szelvény) a dunai torkolatig 123,2 km. Fenékmélysége a terep alatt 4 — 8 m, fenékszélessége a 0—108 km-ig 18 m, lejjebb 17 m; rézsűhajlása a 0—98 km-ig 1 : 1,5, a 98—108 km-ig 1 : 2, a torkolati szakaszon 1:4. A Duna melléktolyóinak néhány Vízgyüjtő-területe Hossza A jellemző A folyó a határnál torkolatnál teljes magyarországi szakaszon helye km2 km fkm Rába 3084 10 113 303 182 Sárvár (84) Sió — 14 743 123 123 Simontornya (47,4) Mura 12 151 14 137 454 48 Letenye (24,4) Dráva 35 881 40 054 695 143 Barcs (153,5)
