Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
FOLYÓSZABÁLYOZÁS ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA 125 fkm) közötti szakaszára vonatkozóan a szabályozás feladatául a jég akadálytalan levonulását és 25 dm-es hajózási mélység előállítását jelölte meg. A terv a kétoldali vezetőművek közötti szabályozási szélességet Dunaradványtól a Tisza torkolatáig 450 m-bcn állapítja meg. Az összefüggő középvízi szabályozási munkákat 1871. évben kezdték el és 1910-ig folytatták nagy erővel Budapesttől Dunaszekcsőig (1463 fkm). A jellemző munka- mennyiségek kereken : 1,3 millió m3 földmunka, 3,5 millió m3 kőhányás, 260 000 m3 burkolat és 17,3 millió m3 kotrás. A budapesti Duna-szakasz szabályozása teljes mértékben bevált mind a hajózás, mind a jéglevezetés tekintetében. A Budapest—Dunaföldvár közötti szakaszról ugyanez nem mondható el mindenütt ; erre mutatott az 1940—41. évi jeges árvízkatasztrófa. 1942—1949. évek között szabályozták az ercsi kanyart (1614—1612 fkm), megépítettek 5 sarkantyút és 1 rakodópartnak kialakított magas vezetőművet. Az eddigi tapasztalatok alapján 1952-ben elkészült újból a Budapest—Dunaföldvár közötti folyamszakasz általános szabályozási terve, a tetőpontban 350 m, az inflexióban 400 m szabályozási szélességgel és a 10. táblázat szerinti előirányzattal: A tervezett meder-mélység a DB által meghatározott hajózási kisvízszint alatt 3,5 m. A kanyarulatok száma 26, átlagos hossz 3240 m, a tervezett sodorvonal görbületi sugara 1500—2000 m. A tervben lefektetett irányelvek alapján indult meg 1958. évben a kulcsi kanyar (1595 —1592 fkm) szabályozási munkája. Soron levő feladat a jégmegállás és torlasz- képződés szempontjából veszélyes Apostag—Dunaegyháza—Dunaföldvár (1571—1560 fkm) közötti kanyarok szabályozása (10. táblázat). 10. táblázat Budupest—Dunaföldvár Dunaszakasz közötti szabályozási terve Száma J Hossza m Kőszükséglet, m3 Kotrás, m3 Sarkantyú 1 137 42 900 857 300 Párhuzammű 46 43 000 473 000 — Bekötő keresztgát 28 2 700 29 700 — Kotrás 24 21 000 — 2 500 000 i 1 360 000 2 500 000 3. A Dunaföldvár—deli országhatár (1560—1433 fkm) közötti kanyargós jellegű Duna-szakaszon elsősorban árvízi mederszabályozást hajtottak végre. Az árvizek, főképpen a jeges árvizek levonulását igen nagy mértékben akadályozta a meder túlságos meanderezése, ezért már korán megindult a legelfajultabb kanyarok átmetszése. Az 1820—1910. évek között 23 átmetszés létesült. Ezek nagyrészt kifejlődtek, részben később újra elfajultak. Jelenleg 7 átmetszés mutatható ki világosan, mint a mai élő Duna-meder része : Imsós (1535—1533 fkm), Várszeg (1510—1507), Bogyiszló (1504—1497), Sükösd (1492—1489), Csanád (1488—1485), Koppány (1484—1481), Sirina (1439 —1437). Az általuk elért rövidülés 62 km. A jugoszláv határ alatti szakaszon a fenti időszakból 4 felismerhető átmetszés van 64 km együttes rövidüléssel. A 30—40 %-os rövidülés az esés viszony okát, a meder-vonalozást lényegesen megváltoztatta, a kis- és közép-vízszintet csökkentette, és esésüket megnövelte. Az árvizek esésnövekedése nem mutatható ki, de levonulási idejük a rövidülés folytán erősen csökken. Az árvízi szabályozás keretébe tartozott a kikapcsolt mellék-ágak elzárása, az egységes főmeder kialakítása. Az egész magyar Dunán felülről lefelé haladó középvízi szabályozási munkákkal az első világháború előtt folyamatosan Fajszig (1505 fkm), illetőleg a Bogyiszló—Baja közti 4, még ki nem fejlődött átmetszést kihagyva, Bajáig jutottak. Ekkor kétoldali párhuzamművekkel 450 m középvízi meder-szélesség kiépítésével végeztek szabályozást.
