Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
126 vízgazdálkodásunk szamokban Az első világháború után a második világháború befejeztéig az 1925—44. években a nagynak bizonyult 450 m helyett 400 m középvízi meder-szélességgel, homorúparti vezetőművekkel és domborúparti keresztgátakkal, sarkantyúkkal szabályoztak. Jelenleg az 1952-ben készült általános szabályozási terv alapján folynak a munkák 400 m középvízi meder-szélesség és a dunabizottsági hajózási kisvízszint alatti 3,5 m vízmélység előirányzásával. A homorúparti vezetőművek és a domborúparti keresztgátak (középvízi sarkantyúk) a középvízszint magasságáig, a hajózási kisvízszint felett 2,1 — 2,3 m-re épülnek ki. A művek anyaga általában terméskő, ezenkívül iszapoló rőzsesövények is készülnek. Üjabban vegyes : rőzse-, kő-, téglatörmelék-, földanyagú művek is épülnek. Az általános szabályozási terv szerint a 127 km-es Duna-szakaszon meglevő és tervezett szabályozási művek : Meglevő hossz- és keresztirányú művek hossza 101,8 km+15,6 km = 117,4 km; beépített kőmennyisége 2 360 000 m3. Tervezett hossz- és keresztirányú kőművek hossza : 40,3 km + 45,0 km = 85,3 km ; kőmennyisége : 2 480 000 m3. Tervezett iszapoló rőzse sövények hossza : 90 km. Fontosabb munkák az 1945—1960. években : kálli kanyarban (1553 fkm), gemenci kanyar hátfői gázló (1499 — 1498 fkm), sárosparti kanyar (1475—1473 fkm), szeremlei kanyar (1469 —1468 fkm), bődéi kanyar (1464 fkm), bári kanyar (1457—1455 fkm). Épült 3,5 km vezetőmű, 2 mellékágelzárás és 5 keresztgát igen jó mederalakító hatással. A Duna mint víziút Az egész Duna, szak aszón a tervezett vízerőhasznosítási munkálatok bevezetéséig — a hajóút megfelelő méreteit folyamszabályozással alakítják ki. A felsődunai mederemelkedés elhárítására és a jég akadálytalan levezetése érdekében végrehajtott szabályozási munkálatokkal előállított szükséges mélységi, szélességi méretek és ívviszonyok teljes mértékben kielégítik a hajózási igényeket is. A szabályozással a 11. táblázat szerinti főbb hajóút-méreteket kell elérni. 11. táblázat Hajóút-szabályozási méretek a Dunán DB víz alatti mélység, m szélesség, m Országhatár—Gönyü (1850—1791 fkm) 2,5 150—200 Gönyü—Budapest (1791—1657 fkm) 3,0 180—200 Budapest—országhatár (1657—1433 fkm) 3,5 220—250 A 14. táblázatban közölt adatok 1959. XII. 1. —XII. 8. közötti időszakra vonatkoznak, amikor Pozsonyban csupán 9 cm, Budapesten 4 cm és Baján 14 cm volt a vízszint-ingadozás. A legalacsonyabb vízállás Pozsonyban XII. 6-án 165 cm, Baján XII. 8-án 130 cm, vagyis Pozsonyban 36 cm-rel, Baján pedig 99 cm-rel volt alacsonyabb a vízállás, mint a DB hajózási kisvízszint. A kimutatás utolsó rovata élesen rávilágít a Dunaföldvár—országhatár közötti Duna-szakasz hajózás szempontjából is kedvezőtlen állapotára. A hajóút kitűző szolgálatot az 1948. évi belgrádi Dunaegyezmény rendelkezése (III. fejezet 9. cikk. 1. bek.) szerint látják el. A kitűző szolgálat feladata, hogy a meder- viszonyok (mélység, szélesség, irány viszony ok) változásainak figyelembevételével a mindenkori hajóutat meder és parti jelzőkkel megjelölje, és így a Dunán a nappali és éjszakai hajózás biztonságát szolgálja. A magyar Duna-szakaszon a hajóútkitűző szolgálatot a vízügyi igazgatóságok látják el, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Hajózási Főosztálya által megállapított irányelvek alapján. A magyar—csehszlovák közös Duna-szakaszon Rajka—Ipoly-torok (1850—1708 fkm) között a hajóút kitűzését a két parti állam közösen végzi.
