Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

IV. DETERMINISZTIKUS TÁROZÓELMÉLET

43

alakú összefüggést is ismerni kell. Minthogy a vizlebocsájtás többnyire nem közvetlenül, hanem sokszor a tározóteltség közvetítésével függ a hozzáfolyástól, a (4.2) egyenlet igy egyszerűsíthető :

aCO = f(s) (4.3)

Ezzel a (4.1) egyenlet az alábbi alakot ölti:

♦ f(s) = l(t) (4.4)

d t

A (4.4) egyenlet közönséges elsőrendű differenciálegyenlet, a- melynek csak különleges f(s) és l(t) függvények esetében van pontos, explicit megoldása.

Ha f(s) analitikus alakban, vagy empirikus görbeként.diszkrét értékekkel adott, valamint I(t) hasonlóképpen diszkrét értékek sorozataként ismert, akkor a (4.4) differenciálegyenlet véges differenciákkal fejezhető ki és iterációval megoldható [PLATE 1372(b)] .

Különlegesen egyszerű esetről akkor van szó, ha az 3 tá- rozott térfogat és az A kibocsájtás közötti kapcsolat lineáris. A (4.3) egyenlet ekkor

aCO = f(s)

illetve (4.5)

3 * g(a) = K . A

alakúvá válik, ahol K egy idő-dimenziójú állandó.amelyet tá- rozéállandónak nevezünk és amely a viznek a tározóban való tartózkodási idejeként értelmezhető. Ha a (4.4) egyenletet a (4.5)- be helyettesitjük, a

K .

dt

♦ A

I

(4.5)