Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

III. A TERVEZÉS HIDROLÓGIAI ALAPJAI

37

dálkodási tervezésnek rendkívül kényes pontja. A legkifinomultabb hidrológiai és vízgazdálkodási módszerek eredményei sem érhetnek többet, mint amennyit az észlelt bemenő adatok minősége megenged. Ezért a lehetséges elzárási szelvényekben már a tervezés kezdeti szakaszában megbízható rajzoló vízmércét kell elhelyezni s a vízgyűjtőn csapadékészlelő hálózatot kell berendezni.

Az árviztározók szempontjából lényegében az (árhullám-) i- dőfüggvény, az árviztömeg-görbe és a tározóhatásgörbe az érdekes. Ezek akár a determinisztikus hidrológia módszereivel [üFG 1974], igy pl. az egységnyi árhullám módszerével [CHOW 1964] ,a- kár a HYREUN-modellel [SCHULTZ 1968(a)], vagy akár a számos e- gyéb módszer valamelyikével határozhatók meg.

A vízellátási tározók méretezése hosszú időfüggvényeken, összegző és tartóssági görbéken alapul. Ezeket a jellemzőket az észlelési adatokból a sztochasztikus hidrológia módszereivel lehet előállítani. Ehhez egyrészt valószínűségi eloszlásokra (pl. az V.5 alfejezetben tárgyalandó sorbanállási elmélet esetében), másrészt az idősorelemzés módszereire (pl. a VI.II. fejezetben tárgyalandó mesterséges adatelőállitás esetében) van szükség [PLATE 197Í] . A korábban emlitett determinisztikus módszerekhez is sokszor sztochasztikus bemenő adatokat (pl. bizonyos valószínűséggel várható csapadékértékeket) használnak fel.

III.2 CSAPAD ÉK-LEFOLYÁS-MODELLEK ÉS "FLOOD ROUTING“

Mivel sokszor előfordul, hogy vizhozamadatok vagy nincsenek, vagy csak rövid időszakra vonatkoznak, a vízgazdálkodási méretezésekhez felhasználandó jellemzőket sokszor meglévő csapadéksorozatokból kell előállítani. Tekintsük valamely folyó vízgyűjtőjét - s ma szokásos elnevezésnek megfelelően - "hidrológiai rendszer"-nek [DOOGE 1967] . E rendszerből bennünket a kiindulási jellemző, vagyis a vlzhozam-időfüggvény érdekel,a