Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)
II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI
28 a célfüggvényt, hogy az általában igen sokféle lehetséges tervváltozat közül azt keresik ki, amely a célfüggvényt optimálja, tehát vagy maximálja (pl# a netto hozadékot), vagy minimálja (pl. az árvizkárt). Pénz-egységű célfüggvényekre példák: a VI.1 fejezet (l) e- gyenlete, a VI.1.1.2 szakasz (26) egyenlete, a VI.1.1.3 szakasz (36) egyenlete, a VI.1.2.2 szakasz (67) egyenlete (sztochasztikus célfüggvény), a VI.1.3.1 szakasz (71) egyenlete, valamint a VI.1.3.3 szakasz (122) egyenlete. Pénz-egysógü célfüggvények e- setóben nem kell mindig egy (mondjuk) márkában kifejezett hasznot vagy kárt optimálni, lehet pl. a haszon-ráforditási viszonyt (“benefit-cost ratio"), vagy pedig a kamatlábat is maximálni [HOWE 1971; MOSONYI 1972] . Azokban az esetekben, amelyekben egy pénz-egységű célfüggvény adekvát módon Írja le a tervezési célt,a tervezés alapjául az e célfüggvényből,optimumszámitással kapott megoldást kell elfogadni. Ha azonban a pénz-egysógü célfüggvények túl bizonytalanok vagy meg sem határozhatók, gyakran nem-pénzegységü célfüggvényekre lehet áttérni vagy egyéb értékelési kritériumokat lehet választani, amilyen pl. a "collective utility" módszere [DUCKSTEIN j DUPNIK 1971] . Nem-pénzegységü célfüggvényekre példák: a VI.1.1.4 szakasz (48) egyenlete, a VI.1.3.2 szakasz (102), (llo) és (ll7) egyenlete. A célfüggvény önmagában azonban gyakran nemkivánatos vagy nem reális eredményeket adna. A VI.1.1.2 szakasz (20) egyenletével adott célfüggvény pl. a következő: 12 Z = 2 cíxí ” max 1 » i=l ahol 3 cA - az 1 m vizre jutó havonkénti egységár, x^ — a havonkénti vizeresztés. Könnyen belátható, hogy esetünkben az optimális megoldás, vagyis Z maximális értéke az xA —esethez tartozzék. Ez a-
