Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

29

zonban a természetes vízkészlet korlátozottsága miatt lehetetlen, Ezért a célfüggvényhez un. korlátozó egyenletek vagy mellékfeltételek alakjában megszorításokat is kell fűzni. Példánk esetében az egyik megszór!tás(T2l) egyenlet) abban all, hogy minden egyes hónapban az addig történt X^ vizeresztések összege legfeljebb az 1^ érkező vízhozamok Ö3sz'egével plusz a kezdetben tárolt vízmennyiséggel lehet egyenlőt

n n

2l xt< Z I± + SQ, n = 1,2,.. .,12 i=l i=l

(a részleteket a VI.1.1.2 szakasz tartalmazza.)

A korlátozó egyenletekre a VI.1.1.2-1.4, a VI.1,2.2 és a VI.1.3.1-3.3 szakaszokban találhatók példák. Nem kell mindig olyannak lenniök, mint amilyen a fenti példa - hogy t.i. egy mennyiség kisebb (vagy nagyobb, vagy egyenlő) egy másiknál.-hanem un. sztochasztikus mellékfeltételek alakját is ölthetik,abban az értelemben, hogy pl. a tározóbeli vizszint fölötti oiz- tonsági magasságot 93 «-os valószinüsággel kell oetartani (lásd a VI.1.2 szakaszban). Ebben az értelemben az olyan tervezési kritériumok, mint hogy egy árvízi túlfolyót az 1000 évenként várható vízhozamra kell méretezni és az egyéb kockázattal kapcsolatos követelmények sem egyebek, mint a tervezési eljárás korlátozó feltételei.

Még egy szempontot kell kiemelnünk; a tározó tervezése és üzemelése közötti kapcsolat kérdését. Mindenféle tervezéshez, illetve méretezéshez ugyanis fel kell tenni valamilyen tározómü- ködési szabályt, vagyis ez üzemrendet paraméterként kell megadni. így pl. a hagyományos összegzővonal-módszernek vízellátási tározók méretezésére való alkalmazásakor (többnyire hallgatólag) felteszik, hogy a vízfogyasztás értéke állandó (lV.4 alfejezet). Másik példa: az árviztározók hagyományos méretezésekor állandó szabályozási vízhozamot követelnek meg (lV.3.3 szakasz).