Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)
VI. OPTIMÁLÁSI eljárások
244 tartanra újra és újra megismételni, a hidrológusok arra törekedtek. hogy ezek a valószínűségi eloszlások elaáleti úton is előálllthatók legyenek. E törekvések között elöszöris Yevyevich «unkáit kell em- litenünk [YEVYEVICH 1965; 1967; 1972(A)],aaelyek olyan függvényeket és diagramokat közölnek, amelyek a ‘range* valószínűségi eloszlását különböző éves időközökre és különböző r^ au- tokorreléciós tényezőkre meghatározzák. Yevyevich ehhez “normális eloszlású valószínűségi változók elsőrendű Markov-modáll- Jét használta fel. Habár e munkák bizonyos mértékig beplllan - tést nyújtanak a résztvevő paraméterek kapcsolataiba.gyakorlati hasznuk mégis korlátozottnak tűnik, egyrészt mivel az auto- korrelációs együttható nem mondható pl. a havi vizhozam korrelációs viselkedését Jól jellemző mértéknek (l. a VI.II.2.2 szakaszban), máarészt mivel a változók eloszlása bizonyosan nem normális és végül mivel nagy kiegyenlítési fokok esetére a Mar- kov-modellek is túl kicai ‘range*-értékákét szolgáltatnak. A helyes szimulációs modell megválasztásával kapcsolatos utóbbi pontra vonatkozó nemzetközi vita Jelenleg is erősen foglalkoztatja a sztochasztikus vízgazdálkodás művelőit. Lányegében arról van szó, nogyan lehet a lehető legpontosabban szimulálni az R ‘range*, az időaor n hossza és az r^ autokorrelá— ciós együttható közötti összefüggést. HURST (l93T) számos geofizikai jelenségre, Így a lefolyásra is, a kővetkező függvényt kapta s R/s nh. (6.135) Itt £ a standard szórást Jelöli, a h kitevő pedig az ún.Hurst- féle együttható, amely a hidrológiai Jelenségek esetében csakúgy, mint néhány más geofizikai Jelenség esetében, ha 0,7 körül mozog. Ez az összefüggés a Schwaibach-i vlzmérceszalvény esetében elméletileg is tisztázza az idősor hossza és a “range" közötti összefüggést.
