Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

VI. OPTIMÁLÁSI eljárások

245

MANDELBROT és VÍALLIS (1969(a) és (b)) viszont kimutatta, hogy a Markov-modellen alapuló mindenféle szimuláció esetében, ha n -=> , akkor h -*• 0,5. Ez ellentmond a geofizikai alapon számított h ~ 0,7-nek. E felismerés miatt különböző utakon is megkísérelték, hogy a Markov-modelleket más modellekkel helyettesítsék. E kísérletek közül elsősorban a Mandelbrot és Wallis által kidolgozott ‘Fractional Gaussian Noise'-modelleket (fgn- modelleket) kell említenünk, amelyek aTHurst-féle jelenség‘-et jobban figyelembeveszik és a h > ^ értékű ‘Hurst-féle együtthatót' is tudják szimulálni [MA TALAS j WALLIS 1971] .

WALLIS és MATALAS Cl972) kimutatta, hogy az FGN-modell segítségével szimulált időfüggvények nagyobb "range"-et eredményeznek, mint a Markov-modellek alapján szimuláltak, ami egyébként a nagyobb szimulált _h-értékek miatt könnyen be is látható. Ez azt jelenti, hogy ezesetben egy teljes kiegyenlítésre - 1- re) történő tározóméretezés is nagyobb szükséges tározóteret ad eredményül. Matalas és Wallis továbbá azt is ki tudta mutatni, hogy < 0,8 kiegyenlítési fokok esetében a két szimulációs modellel kapott szükséges tározótérfogatok gyakorlatilag egyenlők.

Ezeket az eredményeket a VI.24, ábra foglalja össze.Az ábrából látható:

1. hogy a szükséges Jc tározókapacitás az r^ autokorreláció növekedésével erősen nő [l. még PERRENST HOWELL 1972] és

2. hogy nagy kiegyenlitésl fokok esetében a Markovmodelleken alapuló méretezés túlságosan kis tározókapacitást eredményez.

Befejezésül szólnunk kell még a “range" méretezési értékéről, ill. az ezen méretezési eljárás alapjául szolgáló kritériumról. Mig régebben az észlelt sorozat “range'-ére méreteztek abban a hiszemben, hogy ezzel egy soha ki nem ürülő tározót kap. nak, addig a szimulációs futtatásokkal előállított átlagos‘ran- ge*-et másképpen kell értelmeznünk. Habár egyetlen szimulációs