Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
B
Budapesti Műszaki Egyetem Célja többféle lehet: pl. befagyás, ülepedés megakadályozása, O-dúsítás, keverés. B.-sal pneumatikusan mérhető a vízszint is, mert a levegő kiszorításához szükséges nyomás a buDuborékoltató berendezés füstgázas rekarbonizáláshoz 1. kazánház, 2. füstelszívó berendezés, 3. csővezeték, 4. füstfogó, 5. ventilátor, 6. perforált csövek borékoló csőnyílás fölötti vízoszlop magasságával arányos. Buboréksúly. A buborék fajsúlyának és térfogatának szorzata. Buborékszámláló. A klórgáz-adagolás mértékének beállítására szolgáló szerkezet, amellyel 20 g/ó-nál kisebb adagolásokat is be lehet állítani. Budai medence Fővárosi Vízművek Budapest—Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő. 1921—-1932 között épült a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötőépítési Kormánybiztosság irányítása alatt. Építése a soroksári Duna-ág rendezésével együtt az országos víziút- fejlesztési program egyik döntő láncszemét képezte. Két részből áll: a soroksári Duna-ágban épült belső, állandó szintű ipari medencéből (ferencvárosi helyi kikötő stb.), melynek kialakítása nemcsak az építési költségek csökkentése, hanem az áruk kirakása szempontjából is előnyösnek bizonyult, és a külső, nyílt, vámmentes kereskedelmi medencéből, az ún. -*■ szabadkikötőből. A B. az első kiépítési szakaszban az évtizedekre előre készített keretterv alapján, de csak az akkori igényeknek megfelelő méretekben került kivitelezésre. Az újjáépítés során jelentős mértékben kibővítették és korszerűsítették. A két kereskedelmi medence területe 160 000 m2, a Petróleum-kikötőé 36 000 m2. A B.-ben évente mintegy 2000 hajó fordul meg. Évi forgalma 454,4 ezer t (1960). Budapesti Duna-szakasz szabályozása. Az ismétlődő jeges árvizek hatására az 1870: X. te. alapján, a korábbi javaslatok felhasználásával, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tervei szerint 1871—1891 között hajtották végre. A B.- nak fő célja a jégtorlódások okainak megszüntetése volt. Ennek érdekében párhuzamművek és partfalak építésével állandósították a fővárosi Duna-szakasz partjait, összeszűkítették és lemélyítették a budafoki Duna-ágat és elzárták 91 a soroksári Duna-ágat. A partfalak szintjét a 0 pont feletti 7,58 m-re építették ki (1871— 1875), az 1876-os és az 1891-es árvíz után azonban 8,25, majd 9 m-re emelték. Irodalom. Tory K.: A Duna és szabályozása. Bp. 1952. 454 p. 8 t. Térkép: A Duna szabályozott budapesti szakasza a partfalak vonalának feltüntetésével. Tőry Kálmán: A Duna . . . c. munkája alapján 266/267 p. közötti tábla Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötő-*■ Budapest—Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő Budapesti Műszaki Egyetem. (Korábban: M. kir. József-Műegyetem). Az — Institutum Geometricum (1782) és a — József-Ipartanoda (1846) egyesítésével (1850) 1856-ban megszervezett műszaki felsőoktatási intézmény. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés idején gyors fejlődésnek indult: 1872-ben egyetemi szervezetet és önkormányzatot nyert, és visszakapta a mérnöki oklevelek kiadásának jogát, 1901-ben pedig elnyerte a műszaki doktori cím adományozásának jogát is. Magas színvonalú elméleti oktatása a legjelentősebb európai műszaki egyetemek sorába emelte. Már 1914-ben bevezette a mérnökök közgazdasági továbbképzését. Fejlődési lehetőségeinek biztosításához nagymértékben hozzájárult az új lágymányosi műegyetemi telep megépítése (1904— 1909). Tanárai elméleti, gyakorlati és oktatói működésükkel egyaránt kiemelkedő szerepet játszottak a hazai műszaki kultúra fejlesztésében (-*■ Kherndl A., Bodola L., -► Zielinski Sz., Mihailich Gy., Bánki D., Zipernowsky K., Rejtő S., Wartha V., Zemplén G. stb.). Kiváló tanítványainak munkássága nemcsak az ország gazdasági-műszaki fejlődése szempontjából jelentős, hanem számos eredményüket a tudománytörténet is számon tartja (-» Kvassay J., — Bogdánfy Ö., — Sajó E., Kandó K., Jend- rassik Gy., Kármán T., Kazinczy G. stb.). 1934-ig M. kir. József-Műegyetem, 1934— 1946-ig M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetem néven működött. Mérnöki és Építészmérnöki Kara 1952—1955-ig mint Építőipari Műszaki Egyetem, majd 1955— 1967-ig a Közlekedésüzemi Karral egyesítve Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem néven átmenetileg önálló intézményként működött. 1967 óta ismét egyesült a B.-mel. A B. fejlesztésének fő szempontja az 1950-es évek elején elsősorban a népgazdaság megnövekedett műszaki káderszükségletének biztosítása, az oktatás gyakorlatibbá tétele, valamint a munkás-paraszt származású értelmiség számarányának javítása
