Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Víztisztítás Víztartalom. A szilárd anyaghoz adszorp- ciós erővel kötött víz. A nedves talajból vagy kőzetből 105 C°-on a súlyállandóságig való szárítás során eltávolítható. Víztartó képesség. A lyukacsos kőzeteknek az a tulajdonsága, hogy vizet magukban tartani képesek. (->- Vízkapacitás) Víztartó réteg Víz elhelyezkedése a földkéregben Víztáró. Karsztvíz termelése céljából bánya- művelési technológiával épített lejtős akna. Belső kialakítása a vízaknáéhoz hasonló. Mo.-on a legjelentősebb V. Tatabánya-Újváros fölött, a hegyoldalban épült. Víztárolás Tározás—tárolás Víztároló -* Tározás—tárolás Víztároló kőzet -► Víz elhelyezkedése a földkéregben Víztározó ->■ Tározás—tárolás Víztechnológia. A víz bármilyen célú hasznosítása érdekében alkalmazott eljárások, művek, műtárgyak összessége. Szűkebb értelemben a víztisztítási technológiát értik rajta. Víztelenedési elmélet (dehidratizációs elmélet). A Föld vizeinek keletkezésére, ill. biztosítására vonatkozó egyik elmélet. Gautier [e.: gotyié] kísérletileg kimutatta, hogy 1 kg gránit vörös izzás mellett 2,5 g vizet ad le, azaz 1 km3 gránit 25—30 millió tonnát. A föld mélyében — a nagy nyomás és hőmérséklet következtében — a kőzetek eredeti víztartalmukat elvesztik, víztelenednek. Weszelszky Gy. kimutatta, hogy süllyedő medencékben, pl. nálunk az Alföldön, a geotermikus gradiens azért nagy, mert a medencealjzat kőzetei a magma közelébe jutva, vizüket leadják, víztelenednek (dehidratizálódnak). Ez a víz gőz alakjában fölfelé mozog, majd a hidegebb rétegekben ismét vízzé válik. A víztelenedő kőzetek így fel nem mérhető vízmennyiséget adhatnak át a felszínhez közelebb elhelyezkedő víztartó kőzeteknek. Ezáltal a felszín alatti víz is örökös körforgásban van. Ez a vízféleség a profundus víz. Víztelenítés. 1. Általában: a víz eltávolítása. Célja rendszerint a víz kártételei elleni védekezés. Gyakran szükséges pl. a mélyépítésben (munkagödrök V.-e), a közlekedési építésben (pl. repülőterek, utak V.-e). Módszereit (V. szivattyúzással, elektroozmotikai módszerekkel, talajcsövezéssel stb.) a vízépítéstan tárgyalja. 2. A csatornából, ill. területről az abban tározódott vagy ott valamilyen okból felhalmozódott vízmennyiség levezetése. Vízterelés. A víz természetes levonulási irányát mesterségesen megváltoztató beavatkozás, mellyel a vizet hosszabb út megtételére kényszentjük. Ezt az elvet alkalmazzuk a talajvédelemben, vízmosások megkötésekor és általában minden beavatkozás során, melynek célja a víz mozgási energiájának csökkentésével a talajba való beszivárgás segítése. Víztermelés. Mindazoknak a műveleteknek az összessége, amelyek a természetes vízkészleteket felhasználásra alkalmassá teszik (vízkivétel, vízelőkészítés). Gyakran leszűkített értelemben csak a felszín alatti vízkészletekből való vízbeszerzésre korlátozva használják. Víztermelési diagram. A vízszolgáltatási diagrammal együtt a vízmű által kiszolgált település vízigényének napi változását, ingadozását tünteti fel az idő (órák) függvényében. A szükséges tárolótérfogat meghatározásához, a helyes kútmenetrend kialakításához, végül a vízhiányesetek pontos idejének és mértékének megállapításához ad értékes tájékoztatást. Víztermelési kapacitás -*■ Vízmű teljesítő- képessége Víztermelő telep. A vízmű szervezeti egysége, amely a vízbeszerzés műtárgyait — kutakat, galériákat, forrásfoglalásokat, felszíni vízkivételi művet stb. —, a szivattyúházat és a víztisztító berendezések épületeit, és az ezeket körülvevő védőterületet foglalja magában. Víz természetes minősége Vízminőség Víztisztítás. V.-ra akkor van szükség, ha a természetes víz nem felel meg a fölhasználás célja által megkövetelt minőségi föltételeknek. Fölhasználás előtt mindig meg kell vizsgálni a víz összetételét (-»-Ivóvíz fizikai vizsgálata, Kémiai, Bakteriológiai vízvizsgálat és biológiai vízvizsgálat). A V. technológiáját a víz845 Víztisztítás két. sorbakapcsolt derítővel
