Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízlökés 832 helye, valamint maga a vízszintkülönbség. Átvitt értelemben így nevezik a vízügyi szempontból komplex egységet alkotó létesítményt, tehát magát a vízszintkülönbséget létrehozó duzzasztóművet, valamint ha van ilyen, a hozzá csatlakozó erőtelepet és hajózsilipet. (Pl. Tisza- löki Vízlépcső.) Ritkán előfordul, hogy V.-nek nevezik az ->- alvíz és -» felvíz közötti magasság- különbséget is. Vízlépcső Vízlökés (vízütés). Az áramló vízzel telt vízvezetéki cső hirtelen elzárásakor keletkező és hullámszerűen terjedő pillanatnyi nyomás- növekedés. (-► Kosütés) Vízmelegítő Elektromos forróvíztároló Vízmentesítés. Olyan céltudatos tevékenység, amellyel az adott helyeket vízfölöslegüktől mentesítik. Vízmennyiség. Valamely tárolótérben (víztartóban), adott időpontban meglevő víz tf.-a. Egysége pl. m3. Vízmennyiségmérleg. Olyan vízgazdálkodási mérleg, amelyben a vízmérlegkarok mértékegysége hosszabb időszak vízszállítása, pl. m3/év. Vízmester. 1. A V.-iskolában előbb három-, majd kétéves tanfolyamon kiképzett szakaltiszt (művezető, folyamfelvigyázó és gátfelügyelő), aki a vízi munkákkal kapcsolatos fölmérést és szerkesztést, továbbá a helyszíni munkavezetést önállóan végezte. 2. 1952—1961 között féléves—kétéves, változó időtartamú V.-képző tanfolyamot végzett középfokú képzettségű szakember, aki a leírt feladatokat végezte. 3. 1962. évtől a V. a vízügyi szakközépiskolát végzett, érettségizett középfokú szakember, aki az érettségi vizsga után két éven át megfelelő gyakorlatot szerez a vízépítési vagy vízgazdálkodási üzemi munkaterületen. Vízmesteriskola. Kassán, 1879-ben szervezték meg a Kassai Kultúrmérnöki Hivatal mellett, középfokú vízügyi káderek képzésére a „Rétmesteri iskolá”-t. Nevét 1890-ben V.-ra változtatták, tanulmányi idejét pedig 3 évben állapították meg. A V. a kultúrmérnöki hivatalokkal együttesen képezte ki a vízrendezési munkákhoz értő művezetőket. 1890-től a folyammérnöki hivatalokkal együttesen a folyamfelvigyázók, és a társulatokkal együttesen a gátfelügyelők képzését is átvette. Ekkor a képzési idő átmenetileg két évre csökkent. 1919-től a vízmesteri tanfolyamokat a budapesti Kultúrmérnöki Hivatal vette át és a Kvassay-zsilip melletti épületben folytatta. A V. 1941-től 1944-ig újra Kassán működött. 1948-tól az Országos Vízgazdálkodási Hivatal a Kvassay-zsilipre helyezte a V.-t, ahol változó képzési idővel 1952-ig működött. A V. hallgatója az lehetett, aki a vízügyi szervezetben néhány éves gyakorlattal bizonyította rátermettségét. Főként szakmunkási gyakorlatú jelöltek kerültek az iskolába. 1962-től a vízmesterképzést a vízügyi szakközépiskolák vették át. Vízmélység. A meghatározott függély vízfelszín és fenék közötti szakaszának hossza. Jele általában h, mértékegysége rendszerint cm, dm vagy m. Rendszerint szondával, nehezékkel (ólomlencsével, ólomsúllyal) ellátott drótkötéllel, ultrahangos mélységmérővel, laboratóriumokban különleges mérőműszerekkel (vízszint- mérő tűkkel stb.) mérik. Vízmélységvonalak -*- Mélységvonalak Vízmérce. A vízszín helyzetének meghatározására, azaz a vízállás leolvasására szolgáló, többnyire hosszmértékegységes beosztású (cm, 2 cm) lap. Készülhet függőleges vagy rézsűs kivitelben. V. nullpont az a kezdőpont, amelytől felfelé a vízállás pozitív, lefelé negatív. Természetes vízfolyáson nem egyezik a fenékszinttel. Burkolt csatornáknál célszerűen a fenék, hogy így a negatív vízállásokat elkerüljük. Mérőműtárgyaknál a nullpont tengerszint feletti magasságát is meghatározzák. Rajzoló V. olyan műszer, amely mechanikus vagy elektromos áttétel segítségével a vízállást folyamatosan írja. Távjelző V. olyan műszer, amelynél csak az adó van az észlelendő vízszínnél, a vevő műszer ettől nagyobb távolságra (esetleg több száz km-re) lehet. Napjainkban szinte kizárólag elektromos rendszerűek (pl. Aegir-rendszer). Vízmérce-leolvasók díjazása. Az állandóan és időszakosan foglalkoztatott vízmérceleolvasók járandósága.
