Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
T
Tisza árvizei 12 megawattos vízerőmű és 85 m • 17 m — hajózsilip épült. Itt ágazik ki bal oldalon a Keleti-főcsatorna. Kiskörénél (403 fkm) újabb vízlépcső építése kezdődött el 1966-ban. Egy harmadik tiszai vízlépcső építését Csong- rádnál (252 fkm) tervezik. A tiszalöki vízlépcső megépítésével javultak a hajózási viszonyok a T.-n. Jelenleg a T. mo.-i szakaszán Dombrádig (601 fkm) felérően, 443 km hosszúságban — a jeges, valamint aszályos években a rendkívül alacsony vízállású időszakokat leszámítva — állandóan hajózható, Dombrád fölött Vásáros- naményig terjedő 95 km hosszú folyószakaszon azonban csak időszakosan. Mellékfolyói: A jobb oldalon: Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsava, Bodrog, Sajó, Eger-patak, Zagyva, Ferenc-csatorna; a bal oldalon: Visó, Iza, Batár, Túr, Szamos, Kraszna, Lónyay- csatorna, Körösök, Maros, Aranka-patak, Bega. (-*• Tisza-szabályozás) Irodalom. VITUKI: Magyarország Hidrológiai Atlasza I. sorozat 5. sz. A Felső-Tisza Bp. 1955.; Zrínyi J. dr. —László F. dr.: Vízgazdálkodásunk számokban. Bp. 1961. 134—141 p. Tisza árvizei Árvizek és ármentesítések története Magyarországon Tisza—Duna völgyi Társulat. Jogutóda a -*• Tiszavölgyi Társulat (1946) és a ->• Duna- völgyi Vízitársulatok Szövetségének (1909), mely az 1923: XL. te. alapján jött létre, s 1948-ig, a társulatok államosításáig működött. Tisza-fölmérés (1832—1846). A Tisza és mellékfolyói szabályozásának előkészítését szolgáló T.-t a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság T.-i kirendeltsége hajtotta végre, mintegy 40 mérnök állandó közreműködésével, ->- Lányi Sámuel vezetésével. A sík térképek zöme 1840-ig készült el, míg a szintezésekre, a fixpontok és vízmércék felállítására, a vízsebesség- és vízhozammérésekre, a hossz- és keresztszelvények (több mint 2000 szelvény) felvételére 1840—1846 között került sor. E felvételek és az azokkal együtt készült szabályozási részlettervek alapján készítette el ->- Vásárhelyi a -*- Tisza-szabályozás egységes tervét (1846). Tiszafüredi Öntözőrendszer. A Tiszántúl öntözésének terve keretében 1940-ben üzembe helyezett szivattyús vízkivételen alapuló öntöző- rendszer. Vízellátását a tiszaörvényi szivattyú- telep biztosítja 6 m3/sec vízkivétellel. 123 km hosszú csatornahálózatából 71 km burkolt; a vízellátás biztonságának fokozására két, összesen 300 ha területű, kiegyenlítő tározó épült. 19 500 ha öntözésre berendezett területéből egyidejűleg 16 300 ha üzemeltethető. 728 Tiszai törvény -*■ Tisza-szabályozás, --Vízjog története Magyarországon Tiszalöki Vízlépcső és Vízerőmű (Tisza I.). A Tisza hasznosításának 1954 óta üzemben levő első fontos műve. A Tisza csatornázásának (-*• Tisza-szabályozás), ill. a Tiszántúl öntözésének terve keretében a Tiszán, az 524 fkm-nél épült duzzasztómű, erőmű és hajózsilip. Biztosítja a -*■ Keleti-főcsatornán (1956) és a -*■ Nyugati-főcsatornán (1964) keresztül a Tiszalöki Öntözőrendszer vízellátását és a Körösvölgy öntözővíz-ellátásának kiegészítését, valamint a Tisza Tiszalök feletti szakasza és a Bodrog hajózhatóságát az országhatárig. Alapvető célja az Alföld északi részén 120 000 ha öntözendő terület vízellátása, a felduzzasztott Tiszából kiinduló 60 m3/sec max. vízvezető képességű Keleti- és az abból Tisza- vasvári közelében kiágazó Nyugati-főcsatornával. A mozgatható táblás duzzasztómű 3x37 m-es nyílásszélességgel 1951—1954 között épült; az előállítható duzzasztási magasság 0—720 cm, átlagos magasság 5 m. Az így előálló vízlépcső energetikai kihasználására 3, egyenként 100 m3/sec víznyelőképességű Kaplan-turbinával fölszerelt vízerőtelep épült. A vízerőtelep 1959 óta max. 12 MW teljesítménnyel, évente átlagosan 55 milliárd kWóra energiát termel. A duzzasztott víz a Tiszán Dombrádig, a Bodrogon pedig az országhatárig kellő vízmélységet biztosít 1200 t-s uszályok számára, összesen 120 km hosszú folyószakaszon. A vízlépcső mellett 12 x85 m hasznos méretű, 1958 óta működő hajózsilip épült a vízlépcső áthidalására. A duzzasztott Tiszából a Körös menti öntözésekhez 10 m3/sec vízpótlás biztosítható a Keletifőcsatornán. (L. IX. sz. m.) Irodalom. Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Bp. 1965.; Dr. Kertai: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Bp. 1963. 224 p.; Dobolyi—Kertai—Mátrai: A tiszalöki vízlépcső. Bp. 1962; Trümmer: A Tiszántúl öntözése. Bp. 1938. Tisza-szabályozás. A legnagyobb jelentőségű magyar vízépítési munkát a -* Széchenyi István által létrehozott Tiszavölgyi Társulat kezdte meg 1846-ban a tiszadobi átvágással, -► Vásárhelyi Pál, -»■ Paleocapa P. által módosított tervei alapján. Mivel Paleocapa javaslatai zavarokat okoztak a munkálatok tervszerűségében, és mert az önkényuralom idején elmaradt a kellő állami támogatás, valamint a megfelelő műszaki vezetés hiánya miatt az érdekeltségek nem tudtak megbirkózni a feladattal, a T. kezdetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ismétlődő árvizek, és főleg az 1879. évi -*■ Szegedi árvíz hatására a kormány felülvizsgáltatta az addigi munkálatokat és jelentős támogatást nyújtott az újjászervezett Tiszavölgyi
