Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
T
Tiszavölgy rendezése Társulatnak (1878) a munka befejezéséhez (1879: XXXV. te., 1884: XIV. te. stb.). A szabályozást az -*• árvizek levonulásának meggyorsítására a kanyarulatok átvágásával és kétoldali árvízvédelmi töltések építésével (-»- Nagyvízi szabályozás) kezdték meg. A — medervándorlás megakadályozását célzó középvízi szabályozás és a hajózási érdekeket szolgáló kisvízi szabályozás (->- Mederszabályozás) csak a múlt század végén indult meg. Végeredményben a T. munkája, lényegében a Vásárhelyi-féle tervekhez való visszatérés alapján, 112, összesen 136,2 km hosszú átvágással a folyó 1419 km hosszát 443 km-rel, az eredeti hossz egyharma- dával (32%) rövidítette meg, s kereken 3500 km töltés építésével és mintegy 300 millió korona költséggel 4,5 millió kh ármentesítését biztosította. A T. hatalmas munkájának befejezését a -► Tiszalöki Vízlépcső építésével megkezdett Tisza-csatornázás jelenti. Irodalom. A Tisza hajdan és most. (Szerk. Péch J. és Szibertli A.) 1—4. köt. Bp. 1898—1906.; Lászlóffy-Bőhm Woldemár: A Tiszavölgy. Vízrajzi leírás és a vízimunkálatok ismertetése. Bp. 1932. (Klny. Vízügyi Közlöny) Tiszavasvári vízleeresztő hajózsilip. A Keleti-főcsatorna felső torkolati műtárgya. A 4,7 csatorna-km szelvényében épült 1953—58 között, 1954-ben helyezték részlegesen üzembe. A műtárgy 35 m3/sec öntözővíz leeresztésére és 1200 t-s uszályok átzsilipelésére alkalmas, de egyúttal a főcsatorna -*■ árvízkapuja is, mert a tiszai árvizek a zsilipig szabadon bejátszanak. A hajókamra hasznos mérete 12 x85 m, a felső fő emelőkapus, az alsó fő támkapukkal épült. A vízbeeresztés a 12 x9 m szelvényű vasszerkezetű emelőkapu mozgatásával szabályozható. A műtárgy mellett — a szomszédos Nyugatifőcsatorna leeresztő zsilipjével közös — kezelő- és lakótelep épült. Tiszavölgyi Társulat. A Tisza egységes szabályozása és a Tiszavölgy ármentesítése érdekében, Széchenyi István kezdeményezésére alakult központi szervezet (1846. jan. 20.), mely az egyes társulatok (osztályok) helyi ön- kormányzatát a központi műszaki irányítás elvével egyesítette. A Szabadságharc bukása után az önkényuralom politikai okokból feloszlatta s ezzel lehetetlenné tette a munkálatok tervszerű, egységes végrehajtását. Csak a kiegyezés után szervezték újjá (1878. jan. 20.) a -► Tisza-szabályozás munkájának befejezésére. Tevékenységi körét utóbb a belvízrendezésre is kiterjesztette s tagjainak száma (a két magán- öblözetet, és az egyes társulatok kebelében alakult vízhasználati társulatokat nem számítva) 40-re emelkedett. 1923-ban a dunai ármentesítő érdekeltségek szövetségével egyesülve -*■ Tisza—Dunavölgyi Társulattá alakult. A Tiszavölgyi Társulat keretébe tartozott első és nagyobb ármentesítő társulatok: Bereg- megyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat (1846); Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat (1846); Bodrogközi Tiszai Szabályozó Társulat (1846); Alsó-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat (1846); Heves— Szolnok—Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulat (1852; Kivált a Nagy-Hevesi Társulatból) ; Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat (1886; alakult: Nagy-Hevesi Társulat néven, 1846-ban); Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat (1840?—1858); Bácsi Tiszai Ármentesítő Társulat (1846); Felső-Bodrogi Vízszabályozó Társulat (1846), korábban: Zempléni Vízszabályozó Társulat (1843); Szamos-Szabályozó Társulat (1857), eredetileg: Szatmár-megyeiTársulat (1846). Irodalom. Zawadowski A.: Magyarország vizeinek statisztikája. 1—2. köt. Bp. 1891. Kolossváry ö.: Magyarország mederrendező és árvédelmi munkálatainak fejlődése 1899-ig. Bp. 1905.; Babos Z•— Mayer L : Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Vízügyi Közlöny 1939. 32—91, 227—287. p.) Tiszavölgy rendezése Tisza-szabályozás, — Árvizek és ármentesítések története Magyarországon 729 ai 1937 évi XX. te. szerinti vázlatterv vizerókifioszoálás nélkVI az 194S évi módosított és kivitelezett megoldás vizerikihasináiássai Tiszalöki Vízlépcső helysziitrajza
