Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

T

Tagosítás. Valamely birtok szétszórtan fekvő részeinek (földterületeinek) összevonása, lehetőleg egy, de legalább összefüggő nagyobb részekbe (tagba), a termelőeszközök gazdaságosabb kihasználása, a munkaszervezés javítása, általában a termelési költségek csökkentése céljából.

Tahiméterek. Olyan teodolitszerű műszerek, amelyeknek a távcsöve távmérő; van rajtuk magassági kör indexlibellával és legtöbb esetben szintezőlibella is.

Takarékforrasztás. Az -«■ ólomcsövek kötésének egyik módja; az egyik cső végét kúposán kimélyítik, és ebbe illesztik bele a másik cső kúposán elvékonyított végét. A forrasztóanyag két felület közé beszívódva, a csövek között fémes kapcsolatot létesít.

Takaréksóoldat. A ->■ báziscserélők regenerálására használt sóoldat egy része. A regeneráláskor az ionkicserélő szűrőkről eltávozó oldatban már csak kisebb mennyiségű mész- és magnéziumsó van, ezt a sóoldatot külön tartályban tárolva, a következő regeneráláshoz a tiszta sóoldat előtt felhasználják. Ez a sóoldat- rész a T.

Takarékszelvény. A -* mértékadó árvízszint fölött 1:2, alatta 1 : 3 hajlású rézsűvel, egyébként állékonyság szempontjából megfelelő korona- és talpszélességgel épített árvízvédelmi töltésszelvény.

Takaróerdő Gyűrődés

Takart forrás Rejtett forrás

Talaj. A földkéreg legfelső rétege, mely az alatta települő kőzet mállásából, fizikai, kémiai és biológiai tényezők közreműködésével jön létre. A T. különböző méretű szemcsék halmaza.

A szemcsék közötti hézagokat víz és levegő, esetleg szerves alkotórészek tölthetik ki.

Irodalom. Fekete—Hargitai—Zsoldos: Talajtan és agrokémia. Bp. 1967.; Mezőgazdasági Lexikon Szerk.: Muraközy Tamás) Bp. 1958.; Ballenegger: Termőföld. Bp. 1955.; di Gleria: Agronómusok talajtani és trágyázási útmutatója. Bp. 1958.

Talajbeton (talajstabilizáció). Cement és talaj vizes keveréke, melyet készíthetnek: 1. álló keverővei és a megkevert anyag (talajbeton) helyszínre szállításával, bedolgozásával; 2. mozgó keverőgéppel (talajmaró), a beépítési helyen levő talajra szórt cementnek és a talajnak több járatban való megkeverésével.

Talajbeton burkolat. A talajhoz adagolt kötőanyag (bitumen, cement stb.) segítségével készített burkolat. Alkalmazási területe elsősorban az útépítés, de néhol kísérleti jelleggel vízügyi műtárgyak rézsűvédelmére is alkalmazzák.

Talajcsere. A műtárgyak, földművek és egyéb létesítmények alapozásakor, ill. építésekor (-► Töltésépítés) meglevő töltések felújítása során a szivárgás, szilárdság v. rézsűállékonyság szempontjából bizonytalan, rossz talajoknak az eltávolítása és megfelelő, esetleg talajkeveréssel előállított anyaggal való pótlása.

Talajcsövezés. A talajvíz szintjét leszállító, a talaj szellőzését segítő és így a talaj fizikai és vegyi állapotát is kedvezően befolyásoló beavatkozás, amelynek során a talajféleségtől és a növénykultúrától függően 0,60—1,50 m mélységben és egymástól 6—30 m-es távolságban, enyhe esésű, 5—10 cm 0-jű kör keresztmetszetű járatokat (őréneket) létesítenek a talajban. Ha a őréneket az altalajban készítik, altalajcsövezésről beszélünk. E járatok alakállandóságát burkolattal (égetett agyagcsővel (-► Alagcsövezés)

45 Vízgazdálkodási lexikon