Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

T

Talajcsuszamlás perforált, hosszabb darabokban, esetleg teljes hosszban lefektetett műanyagcsővel (v. a talaj­nak kisebb tömörítésével) (-► Vakonddrén) érik el. A T.-t 20—50 cm-es rétegvonalas helyszín­rajzon (1 : 1000, 1 : 2880) tervezik, az esés­viszonyoktól, a talajtól, a termesztett növénytől stb. függő sűrűségű szívó-, gyűjtő- és főgyűjtő vonalak kijelölésével. Kivitelezésekor legfontosabb követelmény, hogy a burkolt v. burkolatlan járatokat — pú­pok, vízzsákok nélkül — állandó esésűre alakít­sák. A burkolt T. korszerű gépeinek alkalmazá­sakor a leásási mélységet automatikusan sza­bályozó berendezés teszi állandóvá, egyenetlen — a létesítendő csővonallal nem párhuzamos — terepfelszín esetében is. Ugyanezt célozza a bur­kolat nélküli járatokat készítő vakondeke kézi erővel süllyeszthető—emelhető végóéle. A sok­féle külföldi gép egy része a függőleges falú, kisebb határok között változtatható szélességű árkot, ill. rést vedersoros szerkezettel, maróke­rékkel v. marókéses lánccal v. vágóéllel készí­tik, és legtöbbje egyaránt alkalmas a csövek darabban v. teljes hosszban való fektetésére. A műanyag csövek sima falúak, ill. egyik v. mindkét oldalukon bordázottak, a víz beszivár­gását a hossz- v. keresztirányú néhány tized mm-es rések teszik lehetővé. A csővonalak csatlakozása az alagcsövezés megoldásaihoz ha­sonló. A műanyagcsövek használata a T.-ben külföldön eléggé elterjedt, nálunk azonban drága volta miatt még nem alkalmazzák. Talajcsuszamlás Szoliflukció Talaj egyengetés. Az öntözött területen vég­zett kézi v. gépi művelet, amellyel a művelés következtében előállott kisebb terepegyenet­lenségeket eltüntetik. Eszköze a ridger v. -*■ si­mítószán. Talajelsodró erő. A talaj felszínén mozgó víz mozgási energiájának növekedésekor van olyan határ, melyet meghaladva a talajszem­csék elmozdulnak, vagyis eróziós károsodás lép fel (elsodró erőhatár). Robert E. Horton elmélete szerint föltételezhető, hogy van a lejtőn olyan kritikus távolság is, ahol a talaj még nem mosó­dik el, mivel ezen a lejtőszakaszon még nem gyülekezik össze annyi víz, hogy a talajszemcsé­ket elmozdítsa. A T. nagyságának meghatáro­zásában a következő főbb tényezőknek van sze­repük : f/s a felszíni lefolyás intenzitása (mm óra); x a felszíni lefolyás hossza (m); a lejtő hajlása (%); n érdesség (dimenzió nélkül); felszíni le­folyás jellege (dimenzió nélkül); W lefolyás 694 hordalékossága (kp/m3). Ezek figyelembevéte­lével a T. értéke (kp/mS) : w 100Ö~ / qs • n • x \3/5 l 36 j tq 0,3a ahol sin a a lejtő hajlásút jellemző érték. tq0,3 a Talajerózió Talajlesodrás Talajfagy. A felszíni talajréteg átfagyása.. A T. következtében a nedves talaj vízbefogadó képessége gyakorlatilag megszűnik. Ezért mér­tékének figyelemmel kísérése egyik fontos eleme a várható belvíz előrejelzésének. Talajfagyasztás (fagyasztásos talajszilárdí­tás). Ideiglenes talajszilárdítási eljárás. A talaj hézagaiban levő vizet hideg levegőnek v. vala­milyen hűtőfolyadéknak a talajba süllyesztett csőrendszerben való áramoltatása útján meg­fagyasztják, és ezáltal betonszerű, szilárd anya­got kapnak. Talajfelpúposodás. Az árvízvédelmi töltés mögötti ->- mentett oldal felső talajrétegének árvíz idején kisebb-nagyobb területen bekövet­kező megemelkedése. T. akkor áll elő, ha az összefüggő és többé-kevésbé vízzáró, vékony -*■ fedőréteg a víz felhajtóerejét ellensúlyozni már nem képes. A víznyomás a fedőréteget megemeli, s alatta vízzel kitöltött tér keletkezik. A nyomás további növekedésekor a felpúposodo- dott fedőréteg felszakad, ezt a -*■ buzgár, majd — talajtörés követheti. A T.-ok az alsóbb réte­gekben beállott sokszor döntő fontosságú jelen­ségek következményei. Talajfeltárás. Az építmény és a talaj köl­csönös hatásának meghatározásához, földmű­vek, árvízvédelmi töltések építésekor a felhasz­nálni kívánt földanyag vizsgálatához szükséges helyszíni anyagmintavétel. A T. lehetővé teszi a talajviszonyoknak, a talaj szerkezetének, réteg­ződésének, fizikai tulajdonságainak, talajmecha­nikai és geohidrológiai jellemzőinek meghatáro­zását. A talajrétegződés és a talajviszonyok megállapítása fúrással, kisebb mélységek eseté­ben v. különösen kényes esetekben pedig próba­gödörrel történik. A talajfeltáró helyek telepítése­kor arra kell törekedni, hogy az építési és anyag­nyerő helyek területén a talajrétegződést, vala­mint az esetleges sziklarétegek helyét meg lehes­sen állapítani. A T. mélysége az észlelt talaj­rétegződéshez, á létesítmény méreteihez és jelle­géhez igazodik. A T.-t általában a teherbíró rétegig kell elvégezni. Talajfelvétel. A tábla jellemző talajtulaj­donságainak meghatározásához szükséges, meg­felelő sűrűséggel végzett talajmintavétel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom