Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Sz

Sziget a reakció ne forduljon vissza, mindig kell a víz­ben szabad szénsavnak lennie. Ezt a szükséges szabadszénsav-mennyiséget egyensúlyi szénsavnak nevezik. Az ezt meghaladó szénsav az ún. agresszív szénsav, amely további karbonátot képes feloldani, és ezáltal korróziós hatást is kifejthet. Az egyensúlyi szénsav és a hidrogénkarboná­tok határozott pH-t állítanak be. Az agresszív szénsav a víz pH-ját savanyúbbá teszi, míg az egyensúlyinál kevesebb szénsav esetén a pH a lúgosabb tartomány felé tolódik el. Az egyen­súlyi és aggresszív szénsav együttesen alkotja az ún. szabad szénsavat, amelynek mennyiségét úgy határozhatjuk meg, hogy lúggal fenolftalein- indikátor mellett pH 8,3-ig titrálnak. A hidrogén­karbonát meghatározása végett viszont savval tit­rálnak metiloranzs mellett pH 4,5-ig. Karbo- nát-(CO;T ~) ionok gyakorlatilag csak pH 8,3 fölött vannak az oldatban. Meghatározásuk cél­jából savval titrálnak a fenolftalein elszíntele­nedéséig, azaz pH 8,3-ig. (-*■ Lúgosság) Széndioxid-asszimiláció -*■ Fotoszintézis Széndioxid által felhajtott forrás Forrás Szénegyenérték ->- Hévíz hőértéke Széngyűrűs tömítés. A forgó tengelyek melletti folyadékátszivárgást megakadályozó tö­mítés. Legismertebb a -► Huhn-tömítés. Szénhidrogén által felhajtott forrás -*• Forrás Szén körforgalma. A vízi élettérben élő zöld növények fotoszintézise során a vízben levő szervetlen szén (széndioxid szene) beépül a nö­vények szerves anyagaiba (szerves kötésű szén.) A növényevő állatok révén ez a szén az állati szervezetek testének építőköve lesz. Az élőlények szerves szénvegyületeik egy részét széndioxiddá oxidálják, ami a vízbe jut. A szervezetek pusz­tulása után testük szene az üledékbe kerül, ahonnan v. szaprotróf organizmusok hozzák vissza a Sz.-ba v. mikroorganizmusok szabadít­ják fel széndioxid formájában. A vízbe jutott széndioxidot újra a növények hasznosítják, v. a légtérbe szökik, ahonnan viszont oldódással tetemes mennyiségű széndioxid kerülhet a vízbe Szénlepárló üzemek szennyvize. Kát­rányt és fenolt tartalmazó szennyvíz. A kátrány és fenol mennyisége és minősége a szén mennyi­ségétől, a lepárlás hőfokától és a lepárlás tech­nológiájától függ. Szénmosó víz. A szén osztályozásához, tisz­tításához és a meddő elválasztásához elhasznált víz. A Sz. tisztítása során a szénszemecskéket vissza kell nyerni és a vizet újabb felhasználásra kell előkészíteni. A tisztítás alapelve az ülepítés. Több tisztítási eljárás ismeretes, pl. -► Lage- mann—-Imhoff-féle, derítőciklon stb. Szénporadagolás. A víz káros íz- és szag­hatásának kiküszöbölésére a vízhez speciális ké­szülékkel 2—5 g/m3 aktív szénport adagolnak. Szénsavas forrás. Az olyan forrás neve, melynek vizében a szabad szénsav egyenértéke legalább a fele a hidrogénkarbonátok egyen- értékének. A szabad szénsav abszolút mennyi­sége 1 kg vízben legalább 1 g. A Sz.-ok COa-ja vulkáni utóműködés következtében keletkezik. A juvenilis eredetű C02-gáz fölfelé emelkedése közben a vadózus vízzel találkozván azzal szén­savat alkot. A szénsavas vizet savanyúvíznek (borvíz), a kénes vizet csevicének mondjuk. Szénsavas fürdő. Természetes v. mestersé­ges szénsavat tartalmazó, gyógyvízzel táplált kádfürdő. Szénszűrő. A víz káros íz- és szaghatásának kiküszöbölésére, a túlklórozott víz deklórozá- sára szolgáló szűrő. A vizet 2—4 mm 0-jű aktív szénszemcsékkel töltött szűrőberendezésen ve­zetik át 30—50 m/ó sebességgel. A szénréteg vastagsága 3—3,5 m. A Sz.-ket 3—6 hónapon­ként forró vízgőzzel regenerálni kell. Széntetraklorid mérőfolyadék (CC14). Az Ornstein-rendszerű klórgázadagolók mérőbe­rendezésében használt sárgásbarna színű folya­dék. Szétágazó jelleg Szakaszjelleg Sziberth Arthur (1856—1902) mérnök, a Vízrajzi Osztály munkatársa főmérnöki beosz­tásban. Nevét a Péch Józseffel közösen szerkesz­tett „Tisza hajdan és most” c. munka tette közismertté. Szifon Vízzár Szifonálás (szivornyázás). Folyadék áteme­lése szivornyával. Szifonos adagoló. Az állandó mennyiségű oldatadagolást az oldattartály folyadékszintje és az úszóra erősített szifoncső kifolyási végének az oldat szintjétől lefelé mért állandó távolsága biztosítja. Az -+■ oldatadagoló e távolság változ­tatásával állítható be a kívánt mértékre. (-*■ Adagoló) Szifonos csigaház. A függőleges tengelyű vízgépek csigaháza, abban az esetben, ha a felvízszint a turbina-vezetőkerék beömlőpalást­jának alsó éle alatt helyezkedik el, és a csiga­házat üzem közben szifonhatás tartja telve. Sziget. A vízfelszínből kiemelkedő, minden oldalról vízzel körülvett, rendszerint növény­zettel borított szárazföld. A folyókon a maga­sabb árhullámok elönthetik a Sz.-et, de az év nagy részében szárazon van. (-» Világ nagyobb szigetei) 671

Next

/
Oldalképek
Tartalom