Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

M

Mach-féle szám (Mach-féle invariáns). A gáz vizsgált áramlási sebességének (y) és a hang terjedési sebességének (e) viszonyszámaként értelmezett invariáns mennyiségcsoport. Főképpen az aerodinamikai, valamint levegővel végzett vízépítési vizsgálatokban alkalmazzák. Jele: M. Az M = 1 érték azt a határt jelöli, amelynél kisebb M értékeknél a gázok még ösz- szenyomhatatlannak tekinthetők. Az M — 1 határérték nem minden esetben pontos; levegőnél pl. már 100 -t-120 m/sec-os y értékek esetében észlelhető az összenyomódás, pedig ennek c -- 330 m/sec figyelembevételével M = 0,3 érték felel meg.

Mackó. A szennyvízcsatornákban az iszap fellazítására általánosan használt csatornatisztító szerszám. Két akna között, faúsztatóval át- bocsátott drótkötéllel, csőrlővel mozgatják a csatornában.

Mados László (1901—1945) talajvegyész, műegyetemi tanár. Széles körű talajtani kutatásaiból vízgazdálkodási szempontból különösen az öntözéses gazdálkodás talajtani kérdéseinek vizsgálata jelentős.

Magas küszöbű gát. Olyan duzzasztómű v. -*- mozgó gát, melynek küszöbe (a zárószerkezet felfekvése) a mederfenék fölé emelkedik, s így a gát teljesen nyitott állapotában is minden természetes vízálláshoz képest kezdeti duzzasztást hoz létre.

Magaslati víztároló medence. A vízművek hálózatának nyomásviszonyait kiegyenlítő, a víztermelő telepek szivattyúinak állási idejében a vízszolgáltatás folyamatosságát biztosító, magas szinten földbe épített vasbeton medence v. sík terepen létesített -► víztorony. Elhelyezése

szerint lehet: a) súlyponti medence a fogyasztási terület közepén; b) ellennyomó medence az ellátott területen, annak központjától a víztermelő teleppel ellentétes oldalán elhelyezve; c) oldalmedence a fogyasztó terület szélén, annak súlypontja és a víznyerőhely között; d) átfolyó medence a víztermelő telep és az ellátott terület között, amely üzemi szempontból a legkedvezőtlenebb, mert a teljes vízmennyiséget a M.-be föl kell szivattyúzni.

Magaslati víztároló térfogat. Azoknak a tárolómedencéknek, ill. víztornyoknak együttes hasznos űrtartalma, amelyek magas fekvésük következtében a hálózati üzemnyomást a vízmű szivattyúinak állítási idejében is biztosítják. Üzembiztonsági szempontból kívánatos, hogy a M. kisebb vízművekben a napi átlagos víztermelés 50—100%-a, nagy vízművekben legalább 20—30%-a legyen. A M. nagyságát azonban a település domborzati viszonyai korlátozhatják. Hegy- és dombvidéken fekvő városokban ez a követelmény szolgálati medencék