Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

F

Fenéksarkantyú

emelhető. Alkalmazása ott indokolt, ahol a csatorna ejtése erősen csökken. Külföldön elterjedt műtárgy. Mo.-on csak a fővárosban épült.

Fenéksarkantyú. A túlmélyült folyószakaszon kőszórással beépített, a mederfenékből nem nagy mértékben kiemelkedő -*• kereszt- irányú szabályozási mű. Feladata a további mélyülések megakadályozása és terelő hatása révén a tervezett mederalak kialakításának elősegítése. Eredménye bizonytalan, így ritkán alkalmazzák.

Fenéksebesség. A folyadék sebessége a fenéktől kis távolságban. Minthogy a sebesség a fenék felületén érvényesülő zérus értéktől a vizsgált függély legnagyobb sebességéig növekszik, a F. a fenéktől mért meghatározott távolsághoz kötött fogalom. A távolságot sokszor a sebességmérő műszerek szerkezeti magassága határozza meg.

Fenéksúrlódás. A fenék mentén a fenék egyenetlenségei következtében keletkező súrlódás. Értéke nagymértékben befolyásolja a meder ellenállását. A F.-t a meder érdességének jellemzői, valamint a mederellenállási tényező (a súrlódási tényező, 1) jellemzi. A A, a Reynolds-szám és a viszonylagos érdesség összefüggését függvényábrák (a 2(egzsda-, a Nikuradse- féle ábrák), valamint képletek (a Blasius-, a Colebrook—White-féle képlet stb.) fejezik ki.

Fenékszélesség. A -*■ meder közelítőleg vízszintes részének (a mederfenéknek) szélessége.

Fenékszivattyú. A szivattyúakna mélypontján elhelyezett víztelenítő szivattyú.

Fenékszórás. A folyószabályozáshoz alkalmazott vezetőművek, mederelzáró gátak (-► Mederelzárás), -*■ keresztgátak és ->• sarkantyúk kijelölt építési helyén a kimélyülés megakadályozása céljából a mederfenéknek és mederoldalnak 30—40 cm vastagságú kőréteggel való beterítése. Alapszórásnak is nevezik; a művek szorosan vett alapterületén túlnyúlóan célszerű kiépíteni, hogy a gáttesten átbukó és örvénylő víz a mű környezetében káros kimosásokat ne okozzon.

Fenéktárcsa. A vízmélységmérő (v. a sebességmérő szárnyat tartó) rúd kiegészítő része, amely meggátolja, hogy a rúd a mederfeneket borító iszapba besüllyedjen, és ezáltal a valóságosnál nagyobb vízmélységet mérjen.

Fenéktömítés. A duzzasztó v. a zsiliptáblák alsó élének tömítése.

Fenéktörés. A medrek és csatornák fenékvonalban mért esésének hirtelen változása.

214

Egyenletes esést nem lehet tervezni, mivel a terep esése sem egyenletes. így a töréspontok elkerülhetetlenek. Általában F.-t terveznek a műtárgyak elé és után. Lehetséges egyszerű esésváltozás, de a változás lehet lépcsős is.

Fenékürítő. A tározó kiürítésére szolgáló műtárgy. A völgyzáró gátba általában a völgy legmélyebb pontján épül. Sok esetben több feladatú műtárgyként alakítják ki, ekkor a tározó ürítésén kívül feladata lehet még a völgyzáró gát építési ideje alatti árvízlevezetés, vízszintszabályozás, üzemvízkivétel, árapasztás, uszadék-, jég- és hordaléklebocsátás. -*• Csatornafőbe építve az -*■ üzemvízcsatornát vízteleníti.

Fenékürítős uszály Önürítő uszály

Fenékvonal. A mederfenék alakulását ábrázoló vonal. Alakja a fenék alakulásától és az ábrázolás méretarányaitól függ. Hossz-szelvényen a F. az üstök és a gázlók mélységének, valamint a hossz-szelvény vízszintes és függőleges méreteinek meghatározásakor alkalmazott méretarányok különbözősége miatt fűrészfogazat- szerű.

Fennsíki terület. A klasszikus belvízártér fölött elhelyezkedő, de még sík vidéki terület. A F.-ek bevonása a vízrendezésbe az 1940— 42-es belvízjárás után indult meg, mivel a területekről szabályozatlanul zúdult le a víz a mély ártérre. Ugyanakkor a vízelvezetéshez szükséges mesterséges létesítmények hiánya miatt a F.-ek is tetemes kárt szenvedtek az elöntésektől.

Fenntartási költség -*■ Karbantartási költség

Fenol (karbolsav, acidum carbolicum). Színtelen v. kissé vöröses színű, jellemző szagú kristályos anyag. Vegyi összetétele: C6H5OH. Legjellegzetesebb képviselője a szénfeldolgozás termékeiből kapott egyértékű F. A F. további, gyakran előforduló változatai az orto-, méta-, parakre- zol, a xilenol és a két értékű F., így a pirokate- chin, a homopirokatechin és az orto-homopiro- katechin. A szén feldolgozása közben keletkező kátrány és F. mennyisége elsősorban a lepárlás hőfokától függ.

A vízgazdálkodásban a vizek minőségének fontos jellemzői, ill. tényezői. Összességüket valamelyik elfogadott módszer szerint határozzák meg. 2 mg /I fölötti mennyiségben ->■ oxidi- metriásan határozható meg, kisebb koncentrációkban pl. a p-nitranilines, 4-aminoantipirines, kolorimetriás v. fotometriás módszerekkel. Ivóvíz lehetőleg ne tartalmazzon többet 0,02 mg/l-nél (-»- íz)

Fenolftalein lúgossági fok (p-érték). A 100 ml víz titrálásához felhasznált 1/10 normál sósavoldatnak az a mennyisége, amely a fenol-