Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

E

Energiaveszteség E. is (egyedi, individuális E.). Életközös­ségek energiaforgalmát a benne élő lények táplálkozása szabja meg, melyek a biocönózis- ban megkülönböztethető energia-fokozatokba (-*- Energiaszintek) tartoznak. Az E.-ban az energia egy része kémiai energia formájában az élőlények testében felhalmozódik, más része felhasználódik az anyagcsere-folyamatokban és az életközösség számára elvész (biocönózisok entrópiája). Egy további rész alacsonyabb energiaszintű anyaggá alakul, és elhagyja az életközösséget (ürülék, hulladék). Az anyag egy része a biocönózisban állandó körforga­lomban van, az anyaghoz kötött energia csak egyszer fut rajta keresztül. (-*- Energia) Energiagazdálkodás. Az a tevékenység­sorozat, amely biztosítja egyrészt a népgazdaság energiaforrásainak és -felhasználásának az egyen­súlyát, másrészt a rendelkezésre álló energiák gazdaságos felhasználását. Az E. során elkészül az országos energiamérleg, ide tartoznak to­vábbá azok a műszaki, technológiai intézkedé­sek, amelyek növelik az energiahordozók meg­felelő arányú kitermelését és az energiafelhasz­nálás gazdaságosságát. Mo.-on az E. nyers­anyagszegénységünk miatt rendkívül fontos. Energiamérleg. Tartalmazza egyrészt az energiaforrásokat (energiahordozók termelése, energiaimport), másrészt az energiafelhasználást (a fogyasztók felhasználását, átalakítási veszte­ségeket és az exportot). Az E. részint villamos E., amely szembeállítja a villamosenergia forrá­sait és szükségleteit, másrészt összevont tüzelő­anyagmérleg, amelyben valamennyi energiát közös egységre számítanak át. Energiaszállítmány. Folyadék hullám- mozgásakor terjedő energia. Nagyságát a nyo­móerők munkája határozza meg. Az E. egyenlő a folyadék potenciális energiájával. Energiaszintek. Az életközösségek energia- forgalmában az egymást követő energiafoko­zatokat (táplálkozási fokozatok, trofikus v. E. = A0, A1, A 2-■. -A) különféle fajok ésélet- formák tartják fenn. A Nap sugárzó energiáját (A0-szint) a növények, vízben főként a fito- plankton algák fotoszintézise szerves anyaghoz kötött kémiai energiává alakítja (A ^-elsődleges termelők szintje). Ez az energia a táplálékkal az állatokba kerül, mégpedig először a növény­evőkbe (A2-szint: elsődleges fogyasztók). A má­sodlagos fogyasztók v. mint elsődleges húsevők (A3-szint) közvetlenül, v. mint másodlagos hús­evők (Aj) más húsevők közbeiktatásával köz­vetve veszik energiájukat a növényevő konzu- mensekből. (— Energiaforgalom, Produk­ció-biológia, -*■ Energia) Energiatározó (szűkebb értelemben: hid­raulikus E., szivattyús E.) különleges napi (heti) tározós — vízerőmű, mely az együtt­működő — villamosenergia-rendszer szabad — teljesítményével egy felső medencébe vizet szi­vattyúz fel a kisterhelésű napszakban, majd a tározott hidraulikus potenciális energiát a .csúcsfogyasztás idején -»• turbináival vissza­táplálja. Fő részei: a felső tározómedence, a nyomóvezeték, az erőtelep a szivattyúkkal, tur­binákkal (esetleg kettős működésű ún. reverzi­bilis szivattyúturbinákkal), villamos gépekkel és az alsó tározómedence (esetleg folyó v. tó). Fia a hidraulikus E. teljes hasznosított víz- mennyiségét szivattyúzással juttatják a felső medencébe, akkor az tiszta szivattyús E.; ha viszont a hasznosított vízmennyiség egy része gravitációsan jut a felső medencébe, akkor a létesítményt vegyes szivattyús E.-nak nevez­zük. Tágabb értelemben E. minden vízerő­telepet tápláló tározó (természetes, ill. — duz­zasztóművel, v. völgyzáró gáttal létrehozott tó). Léteznek még forróvíz-, gáztárolók, kémiai energiatározók (akkumulátor). Energiatermelés. Valamely energiahordozó (szén, olaj, gáz, víz, szél, napsugárzás stb.) természetes energiakészletének — közvetlen v. közvetett — átalakítása hasznosítható munkává (többnyire mechanikai, villamos, esetleg hő­energiává) . Energiatörő (sugártörő). A vízlépcsőt elő­állító v. biztosító műtárgyak alvízi oldalán épí­tett, a rohanó víz energiáját megtörő utófenék, mely megvédi a meder állékonyságát. Az E. műszaki megoldása többféle lehet. Mindegyik működése azonos elven nyugszik: a vízmozgás saját energiájával igyekszik a hidrodinamikai egyensúlyt helyreállítani. Az E. önálló műtárgy­ként ritkán fordul elő (csillapitómedence), inkább más vízépítési műtárggyal összeépítve alkalmaz­zák. Az E. általában a vízfolyással szembe állí­tott mesterséges akadály v. mesterségesen érde­sített fenékburkolat, fogazatsor, a vízfolyásra keresztbe álló gerenda, a vízfolyással szemben emelkedő lépcső stb. Energiatörő berendezés. A nagy nyomás­sal és sebességgel nyitott térbe érkező víz ener­giáját csökkentő műtárgy, amely a káros hatá­sok megelőzésére szolgál. Energiaveszteség. A fizikai folyamatokban a rendszerből hasznosulás nélkül távozó, vissza nem nyerhető energia mennyisége. A hidrauli­kában legjelentősebb, a víz pályája mentén 175

Next

/
Oldalképek
Tartalom