Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
E
Energiavonal mindenütt fellépő súrlódási E. és az akadályoknál (kanyarulat, szelvénycsökkenés stb.) jelentkező helyi E. Különösen nagy a vízugrás E.-e. Az energiatörők kivételével, amelyeknek célja éppen a víz megcsöndesítése, törekedni kell csökkentésére. Energia vonal. A folyadék energiájának hosszmenti (rendszerint áramvonal, csőtengely, medertengely stb.) változását ábrázoló vonal. Az E. a következő módon szerkeszthető. A helyzeti (vízmélység, víznyomás) és mozgásenergia (sebességmagasság) vízoszlopban kifejezett értéke keresztszelvényeként az energiamagasság: 176 Az energiamagasság értékeit a hosszmenti ábrázolás során pontsor jelzi. A pontsor összekötő vonala az E. A vízfolyás iránya mentén összekötött értékek az E.-at adják, amely a nyomásvonallal ellentétben csak eshet. Az E. esése: az Ie = hjl mennyiség; h az energiavonal egymástól olyan l távolságra levő két pontja közötti magasság- különbség, amelyen belül az E. egyenes v. egyenessel helyettesíthető. Az E. esése az energia (a helyzeti, a nyomási, a mozgási energia) egységnyi hosszra vonatkozó változását jellemzi. Engler-féle viszkoziméter -*■ Engler-fok Engler-fok. Az Engler-féle viszkoziméterből kifolyó, mérendő viszkozitású folyadék kifolyási idejének (t) és ugyanebből a viszkoziméterből kifolyó víz kifolyási idejének (tv) viszonya, vagyis t E° — —. Nem azonos a 20 C°-os víz kinematikai h' viszkozitásával, sőt arra át sem számítható. Főleg nagy viszkozitású anyagok (kenőolajok) viszkozitásának gyakorlati jellemzésére használják. (-*- Belső súrlódás) Enterális fertőző baktériumok (patogén baktériumok). Az emberi test belső részeiben élő és onnan a szennyvízbe jutó betegségokozó csírák. Fontosabbak a tífusz- és paratífusz-bak- tériumok, a Shigella-csoport, a spórás baktériumok és a gümőkór kórokozója. Arról nevezetesek, hogy néhány vírussal (gyermekbénulás, járványos májgyulladás) együtt vízzel terjedő járványokat okoznak. Jelenlétük fekáliás szeny- nyeződést bizonyít. Kimutatásuk különleges szaktudást igényel, nem szabványosítható. Entrópia. Valamely fizikai rendszer állapotát jellemző mennyiség, a rendszer ún. rendezetlenségének mértéke. A zárt rendszerekben lefolyó irreverzibilis folyamatok, ill. változások esetén a rendezetlenség és vele az E. is nő. Jelölése: S. Az E. értéke különösen jellemző folyadékok, gázok és gőzök hőállapotára. Mértéke a test hőmennyiségének (Q.) és az abszolút hőfoknak (T) hányadosa. Tehát (Kai) K° A testek hőtartalmát munkára alakító körfolyamatokban az E. változását vizsgálják, mely független a változás természetétől. A megfordítható körfolyamatok E.-ja állandó marad. A megfordíthatatlanokban viszont az egyensúlyi állapot beálltáig nő. E.-határ (E.-maximum) az E. adott körülmények között lehetséges legnagyobb értéke. Zárt anyagi rendszerek akkor vannak stabilis egyensúlyi állapotban, ha E.-juk értéke a lehető legnagyobb. Az E. megállapítása matematikailag a zártsági föltételek által korlátozott föltételes szélsőérték-feladat. Az információelméletben az E. a bizonytalanság mértékszáma. Egyenlő a bizonytalanság megszüntetéséhez szükséges információ mennyiségével. Az E. fizikai és információelméleti értelmezése közt analógiás kapcsolat van. Enzimek (enzymek, fermentumok). Bonyolult összetételű, kolloidális, szerves katalizátorok, melyek élő sejtekben keletkeznek, de azokon kívül is képesek hatni. Az életjelenségekben fontos vegyi folyamatokat katalizálnak pozitív v. negatív irányban (biokatalizátorok). A növény- és az állatvilágban több száz különféle enzim ismeretes. Az E. legnagyobb része specifikus, azaz meghatározott reakciókra képesek, és szorosan körülhatárolt, ún. környezeti körülmények (hőfok, pH, ion-környezet stb.) közt működnek. A speciális enzimmérgek (katalizátormérgek) gátlólag hatnak rájuk. Beosztásuk és elnevezésük csak az általuk befolyásolt reakciók alapján lehetséges, mert szerkezetüket még nem ismerjük. A hidrobiológiában vízben kimutatható ún. szabad E. és az iszapban működő mikroorganizmusok enzimtevékenységének megmérésével a kérdéses közegben lejátszódó biológiai történések erősségére következtethetünk (kataláz, de- hidrogenáz, amiláz, szaccharáz, cellulóz, foszfa- táz stb.). A biológiai szennyvíztisztításban részt vevő mikroorganizmusok enzimtevékenységükkel bontják a szennyező anyagokat. Enyedi Béla (1884—1945) dr. mérnök, kiváló statikus, a hazai vasbetonépítés egyik úttörője, több vízépítési műtárgy (pl. a szombat- helyi víztorony) tervezője.
