VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
31 313.1. Az öntözés alapelve E tekintetben különbséget kell tennünk 1. folyamatos és 2. időszakos Üzemű felszin alatti öntözés között. A folyamatos üzemü felszín alatti öntözőrendszerben a talaj abban a pillanatban szívhatja fel a vizet az állandóan telitett csőrendszerből, amikor arra éppen szüksége van. Az időszakos üzemü altalaj öntözőrendszerben a viz csak időszsíkonként jut a csőrendszerbe, amelyekből aztán a talaj elnyeli. Az időszakos üzemü altalajöntöző rendszer vízellátása történhet 1. nyomás alatt, vagy 2. nyomás nélkül, u.n. "csörgedeztetéssel" amikor a csövek nem telt szelvénnyel vezetik a vizet. A különböző alapelven felépülő rendszerek egymás mellett fejlődtek, s alkalmasságukról megoszlanak a vélemények. Mégis, ha áttekintjük a kérdés fejlődését, megállapíthatjuk, hogy ma már a felfogásokban bizonyos irányzatok kialakultak. A szovjetunióban e téren az első elképzelésekkel Kornev [bOGUSEVSZKIJ, 1956, OSZTAPCSIK, 1961, 1962; KOSZTYAKOV, 1959] lépett fel a huszas évek elején és egész iskolát alapított, ennek hatása határaikon is túlterjedt (Franciaország). Az altalajöntözés megoldására lényegében három eljárást dolgozott ki, amelyeknek vizsgálatával és ellenőrzésével a szovjet kutatók még az elmúlt évtizedben is foglalkoztak, ezek: 1. a "nyílt" abszorpciós rendszer 2. a "zárt" abszorpciós rendszer és 3. a kondenzációs felszin alatti öntözés.
