Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ MENTI BIRTOKOK ÉS TELEPÜLÉSEK A 11-18. SZÁZADBAN 95 4 A házas zsellérek évi 18 nap robottal tartoznak. Ez kézi robot, de ha földet kapnak az uraságtól, ők is igás robotra köteleztetnek. 5 A házatlan zsellérek évi 12 nap kézi robotot kötelesek teljesíteni. 6 Minden egyes lakos köteles forspontot adni és levélhordást vállalni. 7 A jobbágyok tartoznak Veszprémbe szállítani a foki malom jövedelmét. 8 A falu vadászat címén évente egy őzet, és hat nyulat tartozik beszolgáltatni, az őzet azonban 4 forint készpénz lefizetésével megválthatják. 9 A bor és gabona kilencedét, valamint a tizedet is kötelesek Veszprémbe szállítani, a gabonát szalma nélkül. 10 Az egész telkes gazda minden esztendőben 12 csirkét, 2 ludat, 12 tojást és egy icce kifőzött vajat köteles adni, a fél telkesek ennek a felét, a negyed telkesek pedig ennek a negyedét; ez utóbbiak a vajat 7 pénzen megválthatják. 11 Sátoros ünnepeken az egész falu együtt egy borjút tartozik adni. 12 Borból, gabonából, méhkasok után mézből, bárányból, lencséből, borsóból a lakosok természetben kötelesek a kilencedet kiadni. 13 A regálé-jövedelmek (mészárszék, vadászat, halászat, a pálinka árusítása) egész esztendőben a földesurat illeti meg. A bor korcsmáltatása Szent Mihály naptól Szent György napig ugyan a jobbágyoké, de az urasági vendégfogadó házban egész évben csak az uradalom mérhet bort. 14 A lakosoknak fizetniük kell az országgyűlési költségeket. 15 A jegyzőt és az esküdteket a lakosság választja meg, a bírót azonban az uraság jelöli ki. 16 A bíró olyan módon lesz köteles számot adni a falu jövedelmeiről, ahogyan azt az uraság rendeli. 17 Az uraság engedelme nélkül senki nem költözhet be a faluba, nem építhet házat és nem szerezhet magának irtással szántóföldet. 18 A helység közös szükségletére az uraság egy 20 szekér szénát termő rétet fog kiadni, ezenkívül az igás- barmok és fejőstehenek részére elegendő legelőt is ad. Az urbáriumtervezetben foglaltak arról tanúskodnak, hogy Fok falu és a foki birtok 1717. és 1755. közötti közel negyven esztendő' alatt lélekszámban és gazdálkodásban igen nagyot fejlődött. Ila és Kovacsics (1964) szerint a falu határa még 1753-ban sem volt paraszttelkekre felosztva, mindenki a maga választotta helyen építhette fel a házát, és a határt is egymás közötti megegyezés szerint művelték. Ezt a falu - a korábban ismertetett szerződés szerint — együtt bérelte a veszprémi káptalantól, akinek természetesen szintén voltak „saját kezelésben” lévő telkei, legelői és egyéb területei. Ebben az évben Fokon már 106 család lakott, közöttük egy káptalani szolgálatban álló ispán, a falu két pásztora és két zsellér. Egy-egy család az esetek túlnyomó többségében egy háztartást jelentett, ebből következtetve Fokon az 1720. évben összeírt 48 nem-nemes háztartáshoz képest a háztartások száma 1753-ra megkétszereződhetett. Az egész-, fél- és negyedtelkes jobbágyként számításba vettek által használt, illetve művelt terület kb. 30 egész teleknyi területet, azaz (25-30 kh-t számítva egy egész telekre) 750-900 kh-t tett ki, aminek bizonyos része rét (kaszáló) és legelő volt. A fokiak a saját területhatárukon kívül is műveltek földet, elsősorban Töreki pusztában, szintén árendában. Termékeiknek saját fogyasztásukat meghaladó részét az áthaladó kereskedők révén jól tudták értékesíteni, különösen az után, hogy 1751-ben a sok problémát okozó hídvámot megszüntették. így nem csoda, hogy a káptalan mindent megtett azért, hogy a számára előnytelenné vált árendás szerződést megszüntesse, és bérlőit jobbágyként urbáriumi szolgáltatásokra kötelezze, az előbb felsorolt urbáriumi pontok szerint. Az urbáriumtervezet 1. pontja szerint egyedül a porták után járó 1 forintos adóból legalább 95-100 forint ösz- szeghez jutott volna. A 3. pontban tervezett egész évi robot 1560 igás munkanapot jelentett volna, aminek értéke - napi 20 magyar dénárral számítva - 312 forintot tett volna ki. A 6., 7., 9. és 14. pontokba foglaltak teljesítésének pénzbeli értéke elérhette a 140 forintot, s így az összes robotkötelezettség értéke 550 rénes (azaz
