Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
92 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG ga szerint a Tihany őrségéből odaparancsolt katonák a várat kifosztották, „a nagy jó malomnak vasszerszámát, azon kívül ott bent is ajtókat, sarokvasakat, pántokat... egyebeket elhordták.” A foki birtok és Fok faluhely tehát Buda visszavétele előtt felszabadult a török uralom alól, de - mint már említettük - az összeírok 1686 végén elhagyott helynek találták. Ez az elnéptelenedés valószínűleg időleges lehetett és a török uralom idején is többször előfordulhatott a végvári vonalon folyó kisebb csatározások miatt, melyek mindig együtt jártak a vonuló csapatok útjába eső falvak kipusztulásával. A felszabadult foki birtokra és falura 1688-ban jelentette be jogi igényét a veszprémi káptalan, s az újratelepülő falu (régi) új lakosaitól a hagyományos örökös jobbágyi terhek viselését kívánta. Az újratelepült lakosság arra hivatkozva, hogy a hódoltság korában szabad státuszban élt ennek a kötelességvállalásnak nem tett eleget. Arra törekedtek, hogy a telket és a földet árenda formájában bérleményként tarthassák meg. Évtizedekig tartó státuszküzdelem következett. A veszprémi káptalannal az első szerződést a Sión lévő malomra vonatkozóan 1708-ban kötötték, amit 1712-ben megújítottak annak a jogokat és kötelezettségeket szabályozó szerződésnek a keretében, ami a későbbi egyezkedések jogalapja volt. Az 1712-ben kötött szerződés malomra vonatkozó része annyira hűen tükrözi a 18. század eleji gazdasági függőségi viszonyokat, hogy azt érdemes teljes egészében idézni (zárójelben a latin szövegrészek magyar fordításával) a következőkben: „...meg tekénkén foki szabados lakosainak eló'ttünk tett alázatos instantiájokat [kérelmüket] annyival is inkább, hogy ország úttyában lévén a ’ két nemes vármegyék, úgymint Somogy és ezen Veszprém vármegye között, eddig szokás szerint reájuk vetett onusok [terhek] miatt utolsó pusztulásra ne jussanak, condescendáltuk [kegyeskedtünk] arra, hogy a ’ mi nemű malmot két kerékre az Sió vizén innénd, és ezen nemes Veszprém vármegyében a mi örökös fundusonkon [jószágunkon] az elmúlt időnek háborúsága alkalmatosságával építettek volt az magok számára, ...az Sió vizének jege alkalmatosságával el romolván, azért azon malmot hasonló két kerékre újabban föl építhessék, bírhassák és minden háborgatás nélkül hasznát is vehessék, és az jövő' Szent Márton napjátúl, ezen alább meg írt esztendőiül fogvást számlálván, hat egész esztendőknek elforgásáig inclusive [bezárólag] meg engedtük. Úgy mind azáltal és sub his conditionibus [alábbi feltételek mellett] interea temporis annuatim [évenként meghatározott időben] minden egy-egy keréktül nekünk, mint legitimus [ törvényes] földes urunknak háromhárom forint censust [fejadót] adni absque omni renitentia et tergiversatione in paratis [minden ellenszegülés és habozás nélkül pontosan]. Ezen kívül el telvén... hat esztendő... tartozzanak minket ezen foki lakosok... arról admoneálni [értesíteni], hogy ha magunkhoz akarnánk annak igaz és érdemes böcsüje szerént és módjával váltani és így depositis in toto propria aestimatione mechiante aestimandorum depodendis [megszűnésekor ösz- szességében külső becsüssel való megbecsültetése szerint, becslésétől függően, kifizetni], azon túl minden némű törvényes exceptiokat és remediumokat ab utrinque cassa loci [kifogásokat és orvoslásokat a helyi kasszából] is félre tévén, magunkhoz válthassuk és mint örökös földes urak azon malmot egészlen, cum omnibus appertnertiis suis et integritatibus ad idem molendinum spectare et pertinere debentibus rehibeálván [birtokunkba valameny- nyi ezen malomra vonatkozó köztudott törvény szerint hiánytalanul a minket megilletően visszahelyezvén] békességben bírhassuk is, meg böc sültvén ...és plenarie eo facto in toto [teljességünkben valamennyien azért cselekedvén ] mi vagy legitimus succesorink [törvényes utódaink] ha le nem tehetnénk azon böcsű szerént való summáját jó és el kelendő monetául [vert pénzzel], tehát ők is azon meg írt két kerekű malmot ad módúm temporis spatium [megfelelő időben, jókor] ki becsültetni nékünk vagy legitimus successorinknak semmi által ne tartozzanak, hanem mind addig bírhassák, valameddig a böcsű szerént való summa egészlen le nem tétetődik nekik...” A szerződés szövegéből kitűnik, hogy Fok falu és birtoka a Sió vizével együtt a veszprémi káptalan örökös tulajdona (jószága) volt, és földesúri joga volt a vízimalom építésének engedélyezése. A szövegből kitűnik az is, hogy a malom a Sión innen, azaz a mai Sió-csatomától északkeletre a Sió régi kifolyásánál volt 1712-ben és az előző, a Sió víz jege által elpusztított malmot a kuruc háborúskodás idején 1702 körül építhették két kerékre, vagyis kisméretű malom lehetett. Az új malmot jó szerkezettel készíthették értékes faanyagból, különben becsértékével kapcsolatban nem írtak volna hangsúlyozottan annyit róla.
