Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
72 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG A Sió a 16-18. századi térképeken Cholnoky Jenő (1918) „A Balaton hidrográfiája” c. művének bevezetőjében még azt írta, hogy a Balatonnal kapcsolatban a „régi térképek idétlen ábrázolásaiból semmiféle természettudományos következtetést levonni nem lehet”(!). Véleményének igazolására Wolfgang Lazius 1556-ban, Bécsben nyomtatott Magyarország térképének60 Balatont ábrázoló részletét közölte, amelyen a Tihanyi-félsziget nem az északi, hanem a déli parthoz csatlakozik. A félsziget helytelen ábrázolását illetően megjegyezte: „ Voltak, akik arra gondoltak, hogy talán abban az idó'ben csakugyan a déli parttal függött össze a szigetsze- rű tihanyi halomcsoport, s a félsziget mai nyakát talán elöntötte a tó. Ilyenféle elárasztásának azonban nyoma sincs, a félsziget nyakán tavi üledéket nem találunk... itt csak tévedésről van szó, amit a kartográfus követett el.” Lazius térképének szóbanforgó részletét ötven évvel később Bendefy és V Nagy (1969) is közölte, de neki más volt a véleménye a félsziget téves ábrázolásáról, mint CttOLNOKYnak.61 Az 1974-ben kiadott „Balaton monográfia”- ban Lazius hibás Balaton rajzát azzal a magyarázattal tették közzé, hogy Lazius „...az akkori magas vízviszonyoknak megfeleló'en, szigetként szerepló' Tihanyi-félszigetet a déli parthoz kapcsolta. Feltehetó'en eredetileg csak a sziget és a déli part közötti komp összeköttetést akarta jelezni az abban az időben szokásos kettős vonallal, de a rézmetszés során a finom jelzés földnyelvvé szélesedett”. Ez a magyarázat lényegében Bendefy véleményén alapult, akinek feltételezése szerint a Balaton vízszintje a 16. század derekán igen magas, 110,0 m A.f. körül volt. Mindezt azért bocsátottuk előre, hogy érzékeltessük azokat a problémákat, amelyek a 16-17. századi térképek értelmezésekor adódhatnak. Ezeknek a térképkészítés korai időszakából származó mappáknak valóban sok hibájuk van vízrajzi vonatkozásban is, de ez nem lehet ok arra, hogy idétleneknek minősítsük őket, vagy megalapozatlan hadtörténeti magyarázatokat fűzzünk hozzájuk. A 16-17. századi térképek alapos tanulmányozása számos információval szolgálhat a korabeli vízrajzi viszonyokról, így a ZaWolfgang Lazius 1556-ban kiadott térképének részlete, amelyen a Tihanyi félszigetet - tévesen - a Balaton déli partjához csatolva láttatja 60 W. Lazius 1556. évi térképének címe: „Des Khünigreichs Hungern sampt seinen eingeleibten Landen gründliche und warhaftige Chorographica Beschreybung...” vagy ..Regín Hungarine descriptio vera”. 61 Bendefy és V. Nagy (1969): „...Lazius sohasem járt a Balaton mentén... Térképét a török elleni hadjárat céljára szerkesztette... így tekintve a térképet, az azt fejezi ki, hogy Tihany az északi partok felől haddal, tüzérséggel, nehéz társzekerekkel nem közelíthető meg... Lazius azonban értesült arról, hogy Szántód felől a szigettel rendes révösszeköttetés áll fenn... a XVI-XVIH. századi térképeken a révátkelő helyeket párhuzamos vonalakkal szokták jelölni." (68. p.)
