Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
3. melléklet. D. M. Meissner: A Balaton szabályozása
MEISSNER: A BALATON SZABALYOZASA 487 tort anyagot, mint védtöltést és azt, valamint közvetlen környezetét egymástól 1 lábnyira futó sorokban fűz- és nyárfacsemetékkel ültették be. Jóllehet ezek szépen növekedtek, és a következő években áthatolhatatlan védőfalat fognak képezni, a belé fújt homok miatt a jelenben elvégzendő újólagos mederkotrás nem kerülhető el. A csatolt rajzok az egyszerű szerkezet részleteit mutatják. A kivitelezés A kedvező telet 1862-ben már kihasználták arra, hogy az 1847-ben megkezdett, de befejezetlenül maradt átvágásokat a nádtól és az iszaptól megtisztítsák, és a munkálatok folytatásához szükséges, kiszárítást előkészítsék. A munkát csak 1863 áprilisában kezdték meg. A nagyon száraz nyárnak és a megfelelő számú munkaerőnek köszönhetően a munkálatok nagyon gyorsan haladtak; a kotrással tervezett kitermelésnek jelentős részét lapáttal és csákánnyal elvégezték. A mólók számára a követ - piros konglomerátumot - a tó túlsó partján lévő, Alsóőrs magasságában egy nagy kőbányából nyerték, a lejtőn a tópartig szállították, onnan vitorlás hajókkal, később gőzhajók vontatta uszályokon az építkezés helyére vitték, amely szállítást a tél beálltáig folytatták. A torkolat és a kikötő öböl kimélyítését amíg csak a talajvíz engedte, vízmentesen végezték. - Miután októberben beengedték a tavat, a teljes mélység kikotrását kézi erővel, tutajokon végezték. Télen, a vízszint csökkenésével kis víznél a szádfalakat után kalapálták és ácskapcsokkal egymáshoz erősítették. Hasonlóképpen a mólókat feltöltötték és tömörítés után lekövezték. Miután 7 nap elteltével, októberben ismét lezárták, befejezték a mederfenék mélyítését, rőzsefonatokat, a vasúti híd alatt a betonozást, és a zsilipeknél a biztosításokat - decemberben aztán ismét megnyitották a folyómedret. Az 1864 során keletkezett partomlásokat és a zsilip alatti partok szegélycölöpzetét 1864 telén, ugyancsak a kifolyás 4 hetes lezárása idején, kijavították és helyreállították, és bevégezték a fásítást. 1865-ben további kisebb partomlásokat számoltak föl, a torkolatnál folytatták a mederfenék mélyítését és a kikötőből a beléje fújt homokot kikotorták, amivel a helyreállító munkálatok befejeződtek. A Déli Vasút építési vezetősége által elvégzett munkálatokat, amelyek befizetett egységárait mellékeljük, a Siófok - Jut-i szakaszra az alábbi kimutatás tartalmazza: A Jut-ozorai szakaszon a Sióberki Szabályozó Társaság saját vezetésével 10 átvágást ásatott ki, a meder kimélyítését Ozora és Komárom közelében helyreállították, majd a meder aljának az új hossz-szelvény által megkívánt kimélyítését végezték el, valamint sövényeket szabályoztak - összességében mintegy 14.000 kö- böl-et12 kb. 60.000 florénáért13. A szabályozás tulajdonképpeni építési költségei ezzel kb. 286.000 florénát tesznek ki, amelyhez még feltétlen hozzá kell venni a különböző adminisztrációs költségeket és a foglalót. Megfigyelések és eredmények Miként azt már másutt megjegyeztük, 1863 elején a tó tükre 318.15 láb szinten állt, amelyet a kívánt 3 lábnyi vízszintsüllyesztés kiindulási pontjául állapítottak meg. Ezen év folyamán a tó teljes lezárása mellett annak vízállása október végéig, amikor is az új Sió-medret megnyitották, 317.00 szintre, vagyis 1.15 lábnyit süllyedt. Néhány nap múlva a kifolyást újra elzárták, és csak december végén állították helyre ismét tartósan a szabad kifolyást 316.8 szintnél. 12 I köböl = 3,3389 m\ tehát a 14 000 köböl = 46 745 m'-rel 13 Meissner a ráfordítások pénzösszegeit rénes. vagy másképpen rajnai forintban számította és tüntette fel, ami akkoriban egy osztrák forint- nak felelt meg. Az 1857-es bécsi szerződés szerint az utóbbi 11 1/9 gramm tiszta ezüstöt tartalmazott és az 1892-es valutastabilizációs törvény szerint 2 aranykoronával lett egyenlő.
