Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
44 II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG A valóságos adatok cáfolják BENDEFYnek azt a következtetését, hogy a Balatonnak 108,0-108,3 m A.f. magasságnál alacsonyabb vízállás mellett sohasem lehetett természetes lefolyása. Az általa említett dombvonulat ugyanis csak akkor gátolhatta volna a víz lefolyását, ha annak északi-északkeleti részénél nem lett volna a mintegy 100 m széles, a domb peremszegélyénél 5 méterrel alacsonyabb nyeregszerű völgy. Ehhez hasonló völgyszerű mélyedés volt, illetve van a dombvonulat déli-délnyugati részénél, ott, ahol a Sió-csatorna található. A siófoki völgy legmélyebb pontja 6-700 méterre van a „Sziget” észak-északkeleti részénél lévó' völgytől, és kb. 2000 méterre a Balaton parti turzástól. Ha tehát a siófoki völgy legmélyebb pontjához hozzáadjuk a 2-2,5 métert, akkor 104,5-105 m A.f. magasságot kapunk. Ha pedig a partvonalhoz, illetve a „Szigetinél lévő völgymélyedéshez viszonyítanánk, akkor sem érnék el az általa megjelölt szintet. Bendefy római korra vonatkozó balatoni vízállás adatait többek között ezért sem tartjuk megalapozottnak és elfogadhatónak. Amint már kifejtettük, a Balaton római kori vízállása a mainál alacsonyabb, 104 m körül lehetett, s ennek következtében az évszázadonként ritkán felmagasodó vize aligha haladhatta meg a part menti, illetve a pleisztocén kori turzás legalacsonyabb részének magasságát. Azt, hogy a rómaiak 400 éves pannóniai uralmának időszakán belül egyes évszázadokban, évtizedekben különösképpen pedig egyes években konkrétan milyen magas lehetett a Balaton vízállása, megállapítani nem lehet. A Balaton római kori vízállásának kérdéséhez szorosan kapcsolódik a Siófoknál 1907-ben talált falmaradványok problémája, amit a sorra vett idézetek szerint sokan a rómaiak által épített zsilip maradványának tartottak, és amiről személyeskedésektől sem mentes vitát folytatott Bendefy László és Sági Károly az 1969 és 1976 között megjelent írásaikban. A falmaradványokat először Cholnoky Jenő (1918) és Kuzsinszky Bálint (1920) ismertette. Később, ezek alapján került az irodalomba és terjedt el a köztudatban, hogy Galerius császár a Balaton lecsapolásakor, illetve a Sió csatornázásakor 293-ban Siófoknál zsilipet építtetett. Az erre vonatkozó irodalmat összefoglalóan ismertettük, és kritikusan elemeztük, hipotézisnek tartva a zsilipről megjelent állításokat. Kiegészítve a már ismertetetteket a következőkben foglaljuk össze véleményünket a Siófoknál talált falmaradványokkal kapcsolatban. Makay Béla (1913) még nem említette „A Balaton a történeti korban” c. tanulmányában a falmaradványokat, hanem csak azt írta, hogy „A Sió-csatornának 1811-ben történt újabb kiásása alkalmával kitűnt, hogy a teljesen beiszaposodott csatorna már az előbbi századok műve. Nem valószínűtlen, hogy Galerius is e helyen, nevezetesen Siófoknál végezte a tó lecsapolását s levezető folyó gyanánt szintén a mai Sárvizet használta fel.” Az említett csatorna kiásása valószínűleg a mai Sió csatorna vonalában történt, a falmaradványokat pedig ettől jóval távolabb, a régi kifolyás helyének közelében találták meg. Cholnoky (1918) írt először a maradványokról, s az előbbiekben idézettek szerint többféleképpen értelmezte azt. Könyvének első oldalán határozottan megállapította, hogy a „tabi vasút építésekor római zsilip alapfalaira bukkantak” aminek “nem lehet határozottan megállapítani a célját”, majd hozzátette: „Némi cölöpmaradványokból hídra következtethetünk.” A Sió-csatorna és a Balaton vízállásának szabályozását ismertető fejezetben már nem említett zsilipet, hanem csak annyit írt, hogy „a római szabályozás nem igen állhatott másból, minthogy a Sió-torkot a turzásokon keresztül ismét megnyitották” és a „Siófok mellett látható római építmény valószínűleg csak a megnyitott csatornán keresztül vezetett hídfeje.” Ezen kívül a nagy pleisztocén turzáson átvezető két nyílással kapcsolatban jegyzi még meg hogy „a keleti egész keskeny, szinte mesterségesnek látszik, s mivel vele szemben van a tópart közelében a római hídláb vagy zsilip maradványa, fel lehet tenni, hogy ez az átvágás mesterséges..." Későbbiekben még egy írásában tett említést Cholnoky a maradványokról, nevezetesen 1938-ban, amikor a „Balaton” c. népszerűsítő tudományos könyvében arról írt, hogy „A Siófokról Kaposvárra vezető vasút építésekor római hídpillér maradványai kerültek elő.” CHOLNOKYtól egyetlen olyan publikációt sem találtunk - az előbb említett egy eset kivételével - amelyben határozottan csak zsilipnek nevezte volna a falmaradványokat.
