Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG 45 Abból, hogy az 1918-ban megjelent „A Balaton hidrográ- fiája” c. könyvében 91. ábraként a falmaradványokról készített fényképet azzal a szöveggel közölte a képek jegyzékében, hogy „Római hídfő- vagy zsilip- maradvány Siófokon. A szerző fényképe.”, egyértelműen megállapítható, hogy valamikor az 1910-es években látta és fényképezte le azokat. A fényképet Kuzsinszky (1920) ugyancsak közzétette a falmaradványok illusztrációjaként, de nem tett arról említést, hogy azt Cholnoky készítette, és két évvel korábban megjelentette. Arról sem írt egy sort sem Kuzsinszky, hogy a falmaradványok Cholnoky szerint hídpillér maradványai is lehettek. Szerinte a falmaradvány feltehetőleg olyan zsiliphez tartozott, amellyel a Balatonból levezetett vizet elzárhatták, mivel Kis József pályaőrtől hallotta, hogy a pályatest másik, keleti oldalán éppen szemben hasonló falazat került elő. Azt sem tartotta véletlennek, hogy „ ezen zsilipnyílással egy vonalba esik egy árok, kétségkívül a Balaton régi lefolyása, a mely árok, meg ilyen formán annak a csatornának a maradványa volna, a melyet... tényleg építettek a rómaiak a Balaton lecsapolása végett.” Érdekes, hogy Kuzsinszky a Balaton lecsapolásával és a rómaiak csatornaépítésével összefüggésben itt nem említette Galerius császár nevét, sem a 293. esztendőt. Ez bizonyára annak tulajdonítható, hogy jól ismerte a római kor történelmi eseményeit, amit egy 1895-ben megjelent írása bizonyít, amelyben a következőket írta: „A 293 márczius havában kinevezett két caesar közül Galerius kapta a dunai tartományokat ... Galerius 295 végén a markomannok, quadok, inthungok és carpok ellen harczol. A következő év tavaszán átkel a Dunán és az egész carp néptörzset az új Valéria tartományban Sopianae (Pécs) körül letelepíti... Galerius 311 május 5-én halt meg. Utolsó éveit többnyire lllyricumban töltötte s a pannóniai erdők kiirtása, a mocsarak lecsapolása foglalkoztatta tevékenységét.” Kuzsinszky nyilván figyelembe vette, hogy a limesen kívül vívott harcokból visszatérő GALERlust, aki a tetrarchia egyik császára és Diocletianus lányának férje lett 293-ban, nem a Balaton lecsapolása foglalkoztatta elsősorban. Ilyen munkálatot nem is végezhetett volna ezekben az években a légionáriusokkal, mivel azok a történetírók szerint a barbárokkal vívták harcaikat. Kuzsinszky szerint Galerius életének utolsó éveiben foglalkozott a pannóniai erdők irtásával, a mocsarak lecsapolásával, de mivel nem írt arról, hogy ezek az utolsó évek valójában hány évet jelentettek, csak feltételezni lehet, hogy 5-10 évnél többre nem gondolhatott. Talán ez lehetett az oka, hogy a Siófoknál talált falazatmaradványokat előbb egyszerűen „római építmény”-nek nevezte azzal az indoklással, hogy „... nem csak az építkezés vall arra, hanem még inkább az, hogy a törmelékben egy elég nagy darab római téglát találtam, a melyet a siófoki plébánosnál hagytam ” és csak az építmény célját találgatva írta, hogy „... a legközelebb fekvő feltevés, hogy olyan zsiliphez tartozott, melylyel a Balatonból levezetett vizet elzárhatták.” Római korabelinek tekintett falmaradványok helyszínrajza Kuzsinszky Bálint régész könyvében (1920). A feltárt köveket több kutató a római kori siófoki zsilip létezése bizonyítékának tekintette
