Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG 43 Éppen az utolsó vizsgált esztendőben, 2000-ben a természetes készletváltozás 13 milliós vízhiányt mutatott (mínusz 23 tómm-t). A következő három évben a természetes vízkészlet mínusz 11 mm, 88 mm és 180 mm-t tett ki a tó lefolyástalan állapota mellett. Ezek a 21. század eleji adatok már teljesen pontos méréseken alapultak, nem úgy, mint az évszázadokkal, évezredekkel korábbi állapotokra vonatkozó, különböző körülményekből visszakövetkeztető, nemegyszer spekulatív adatok. A későbbiekben tárgyalt 2000-2004. évi vízállási és vízháztartási adatok azt bizonyítják, hogy a Balaton vízszintje, ha a tó lefolyástalan állapotban van - száraz és meleg években - nem csökken + 23 cm, azaz 104,32 mA.f. alá, ill. nem emelkedik + 94 cm, azaz 105,3 mA.f. fölé. A római kori szubmediterrán jellegű klíma idején a Balaton évi természetes vízkészlet-változása annyiban térhetett el a maitól, hogy a hosszantartó száraz, meleg időjárás miatt az évi átlag jóval kisebb lehetett a mainál. Feltételezhető, hogy a Balaton római kori vízszintje 103,8-104,8 mA.f. szint között lassú emelkedésekkel, vagy csökkenésekkel ingadozhatott az évi természetes készletváltozásoknak megfelelően, és a Balaton közepes vízállása 104,0 mA.f. körül lehetett. A Balaton ősi fokának ismertetésénél utaltunk arra, hogy a part menti homokturzás a késői bronzkor végén, vagy a korai vaskor elején 107 m A.f. szint körül állandósult, és a tetején átfolyó víz a vaskorban létrehozta az ősi fokokat. A római kor kezdetére kialakulhatott a homokturzáson az a partszakasz, ahol a tó vize túlcsordulhatott, és ahol a fokképződés csökkentette a turzás magasságát. Ez a partszakasz napjainkban mintegy 2,5 km hosszúságban, a siófoki vasútállomásról a Kaposvárra vezető vasútvonal kiágazása és a szabadi fürdő vasúti megállóhely között található. A 18. század végéig természetes állapotában létezett, de a 19-20. századi feltöltések ellenére még napjainkban is felismerhető arról, hogy itt van a környék legmélyebben fekvő része. Ezt Bendefy László is megállapította 1969-ben, amikor arról írt, hogy a maihoz hasonló vagy annál valamivel alacsonyabb vízállás mellett csak itt lehetett a Balatonnak természetes lefolyása, mert itt van a somogyi partvonal legalacsonyabb, 105,10 m A.f. körüli tereppontja. Ugyanakkor későbbi dolgozataiban - amint az a hivatkozott idézeteiből kitűnik - úgy vélte, hogy a Balaton vízszintje a római hódítás kezdetén 108,2 méteren, majd 300 év múlva, a „tó lecsapolása” idején pedig 107,5 m A.f. volt. Ezt egyrészt azzal magyarázta, hogy a tavat a Sió természetes völgyétől egy 108-109 m magas dombvonulat választotta el, másrészt azzal, hogy a völgy Balatonszabaditól délre mintegy 10 km-re Mária-majornál szurdokszerűen összeszűkül, s itt a völgyfenék 2-2,5 m-rel magasabb, mint a siófoki völgy legmélyebb pontja. Ebből szerinte az következett, hogy a Balatonnak 108,0-108,3 mA.f. magasságnál alacsonyabb vízállás mellett természetes lefolyása sohasem volt. A Bendefy által feltüntetett dombvonulati, illetve Sió-völgyi adatok nincsenek összhangban a katonai térképeken feltüntetett értékekkel. Az általa dombvonulatnak (turzásnak) nevezett felszíni kiemelkedés azonos a pleisztocén kori turzással, ami „Sziget” elnevezéssel ma Siófok belterületi része. Legmagasabb pontja az 1943-ban nyomtatott katonai térképen 112 mA.f., a peremterületeket határoló szintmagasság pedig I 10 mA.f. (Bendefy-V Nagy 1969). A Siófoknál lévő egykori „Sziget” északi részénél lévő nyeregszerű völgymélyedés 105 m A.f. szintű, az egykori Sió-bozót legalacsonyabb pontja pedig 102,5 mA.f. A Sió völgyében nem Mária-majornál van szurdokszerű szűkület, hanem a Csíkgát-patak torkolata fölött a 146 m magas Kavicsosdomb és a Sió túlsó partján lévő 123 m magas dombvonulat között. A régi Sió-szabályozási térképek szerint ezen a szakaszon a völgyfenék valóban magasabban volt a régebbi időkben, akár 2,5 m-rel is. Bendefy László (1904-1973) térképtörténész, aki a Balaton történeti vízállásainak kutatásával foglalkozott az 1960-70-es években
