Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
42 II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG méter vastag tavi üledékkel, arra a következtetésre jutott, hogy a Balaton vízszintje 107 m-nél alacsonyabban nem lehetett a rómaiak idején. Marosi (1981) a tómeder (tófenék) kialakulásával kapcsolatban a következőket közölte a Fenékpusztánál felvett szelvény rétegsoráról, ami az általa II. színidnek nevezett felszíni képződménybe mélyült 2,5 m-rel a tó középvízszintje felett: „A felszín alatt 1 m-re levő, az egész feltárásban megszakítás nélkül követhető 5-11 cm vastag rétegben római kori régészeti leletek, afenéki centrumból származtatható tégla- és cserépdarabok, sőt római pénzérmék kerültek elő. Ez a szint tehát a római kornál idősebb nem lehet. S még aztán is hosszabb ideig tartózkodhatott itt a tó, mert 1 m-es üledéket rakott le.” Marosi a feltárt szelvényről ábrát is közölt, amelyen öt réteget különböztetett meg: a 2,2 m-es szelvény felső 1. sz. rétege (30-35 cm) réti csemozjom, a 2. sz. (30 cm) átmeneti réteg, a 3. sz. (35^)0 cm) középszemcséjű, szürke, tavi homok, a 4. sz. (5-11 cm) konkréciós, kavicsos réteg római kori tégla- és cserépdarabokkal, pénzekkel, az 5. sz. (109-115 cm) éles szemű, szürke, rétegezett, a tó által áttelepített pannon homok. Marosi idézett szövegében foglaltakkal egyet lehet érteni abban, hogy a szelvény 4. szintje a római kornál idősebb nem lehet. Pontosabban: nem lehet idősebb a 337 körüli (tehát Galerius halála után 26 évvel későbbi) időpontnál, mivel a benne talált római kori emlékek a fenékpusztai Valcum erődítés elkészülte utáni időkből35 származnak. Valcum későbbi történetének alakulásáról nincsenek pontos adatok. Grynaenus (1961) véleménye szerint az erődben levő bazilika egészen a 9. századig működött, MÉSZÁROS István (1984) pedig úgy véli, hogy az erődfal tornyainak egész sorában laktak talán a 12. századig. Véleményünk szerint a Marosi által feltárt szelvény 5. sz., a tó által áttelepített pannon homokból álló rétegére a fenéki centrumból származó római leletek az erőd pusztulása után akkor kerültek, amikor annak északkeleti sarokrészét elmosta a tó felmagasodó vize. Ez a római kor után évszázadokkal később következett be és az így létrejött 5-11 cm vastag 4. sz. rétegre ezt követően rakódhatott rá a többi üledékréteg. A Fenékpusztánál feltárt szelvény tehát még közvetett bizonyítékként sem szolgálhat Bendefy azon állítására, hogy a római kori vízszint 107 m-nél alacsonyabban nem lehetett. Arra pedig semmiképpen sem, hogy az állítólagos GALERius-féle zsilip építését igazolja. A Balaton vízszintjét a római korban - ugyanúgy mint napjainkban - a klímának megfelelő időjárási tényezők, a hőmérséklet, a csapadék, a párolgás és a légmozgás, illetve a lefolyás útjában lévő tur- záshátak magassága határozta meg. Napjaink felmelegedést mutató klímája mellett az 1976-2000 közötti 25 éves időszakban a tó víztömegének a csapadékból és a lefolyó vizekből való gyarapodása, valamint a párolgás miatti vesztesége közötti különbség évi átlagban 305 millió m3 többletet tett ki, ami a tó felületére egyenletesen elosztva 510 mm-es vízszintnövekedésnek felel meg, ha évközben nem folyik le a víz a Balatonból. Ez az ún. „természetes vízkészlet-változás” évi átlagban egy év kivételével többletet mutatott, de az egyes évek között nagy eltérések voltak. A természetes készletnövekedés 1987-ben volt a legnagyobb mértékű, 705 millió m3, ill. 1176 tómm; míg a legkisebb növekedés az 1990-es 30 millió m3, ill. 5 tómm volt. Cholnoky Jenő (1870-1950) földrajztudós, a Balaton-kutatás egyik vezetője, a tó geomorfológiai kialakulás-elméletének megteremtője 35Hajnóczi (1987) szerint a fenékpusztai erődített települést 337 táján építették, amelyet csaknem hossznégyszög alakban kb. 2 m vastag fal övezett, két kapuval és 44 falsíkból kiugró védőtoronnyal. A fal eredeti magassága 10 m lehetett. Építése legalább 15 évig tartott. Belsejében különböző épületek voltak. Romjaiból építették a keszthelyi középkori ferences kolostort és sok már környékbeli épületet. Romjainak még a 18. század végén is voltak föld feletti részei.
