Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
II. A Sió völgye a római kortól a honfoglalásig
II. A SIÓ VÖLGYE A RÓMAI KORTÓL A HONFOGLALÁSIG 41 40-50 cm-re voltak a földfelszín alatt. A temetőben feltárt sírok egy részét vörösberényi vörös kőből készített lapokkal fedték le, és a 23. sz. sírban egy 2,12 m hosszú, 0,93 m széles, szintén vörösberényi kőből készített szarkofágot találtak. Itt jegyezzük meg, hogy az ásatások során vörösberényi kőből faragott építőkövek is előkerültek. A következő tíz ásatási évben újabb és újabb települési rétegeket és részeket tártak fel, amelyek közül a feltehetően a 4. század közepe táján épített ókeresztény bazilika északkeleti sarkának közelében előkerült 3,3 m átmérőjű, kőbélésű kút szolgál számunkra rendkívül jelentős információkkal. Bánki Zsuzsanna (1965) leírása szerint a kút „kövezése 865 cm mélységig tartott, ezután 7 sor gerenda következett négyszög alaprajzú elhelyezésben. A kút teljes mélysége 10 m. Alja szürke agyagba vájva, lefelé keskenyedő, homorú formál mutat. A kimerítés során bő leletanyagot adott, amelynek alapján bizonyos, hogy az k századtól a IV. század végéig használták. A feltárás folyamán a 17. ásónyomtól a talaj már sáros volt, lejjebb haladva mind vizesebb iszapos rétegből bontottuk ki a leleteket, majd szivattyú igény- bevétele is szükségessé vált.” A kutat tehát a bazilika építése előtt évszázadokkal korábban, a korai császárság korában ásták. Ha a romváros mai felszínét, a 105,18 m A.f. szintet vesszük alapul, akkor a kút készítőinek 95,18 m A.f. szintig - vagyis majdnem a Balaton medrének legmélyebb pontjával azonos mélységig - kellett ásni, hogy a kút 10 méter mély fenekén az átlagosan 19-20 cm vastag gerendákat elhelyezhessék. Ezt a kivételes teljesítményt csak akkor tehették meg, ha a térségben a talaj- és rétegvíz szintje igen alacsonyan volt. Ilyen igen alacsony talaj- és rétegvízszint viszont csak évtizedekig-év- századokig tartó száraz, meleg klíma idején jöhetett létre. Ez a klíma lehet a magyarázata annak is, hogy a kút évszázadokig fenn tudott maradni, mivel a falazatát nem tette tönkre semmiféle szivárgó víz. A kút egyértelmű és meggyőző bizonyítékul szolgál arra, hogy a Balaton vidékén a római korban mindvégig száraz, meleg szubmediterrán klíma uralkodott, tehát tárgyi cáfolata annak, hogy a kora császárkor idején a Balaton vízállása magas lehetett. Egyúttal azt is nagyon valószínűvé teszi, hogy a római korban a Sárvíz völgyében a bakonyi karsztvízforrások táplálta tisztavizű patakocska folydogált és még nem szegélyezték mocsarak. A Sárvíz menti terület Tác-Gorsiumnál azért sem lehetett mocsaras, mert amint említettük, a Sárvíz-csatorna medrének kiásásakor a felszín alatt kőkoporsókat, római köveket találtak, az 1961-ben végzett ásatásoknál pedig a I. sz. villa egy részét azért nem tudták feltárni, mert azt a csatorna ásásakor elpusztították. E területeknek a római korban száraznak kellett lenni, különben nem építkeztek, és nem temetkeztek volna ott Gorsium-Herculia feltárt romjai és a 10 m mély kútja nemcsak az ún. ,.római optimuméghajlat”- ról, szubmediterrán jellegű viszonyokról tanúskodnak, hanem arról is, hogy a Balaton vízszintje a mai középvíznél legalább egy méterrel alacsonyabb volt a római korban, már az első századtól kezdve. Ezzel szemben Bendefy 1976-ban arra hivatkozva, hogy Fenékpusztán Marosi Sándor (1965, 1970) 106,2 mA.f. magasságban azonosíthatóan római kori fenékszintet talált, fölötte 1 Az ókeresztény bazilika melletti kút Gorsiumban (ma Tác). A kútban talált régészeti anyag bizonyítékot szolgáltatott a Sárvíz környékének római kori talajvíz-viszonyaira
