Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
358 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI ... MUNKÁLATAI... Alig egy hónappal később Lakatos Vincének „A haldokló keszthelyi öböl” c. írása - a Kis-Balaton területén folytatott csatornázást és a Balaton-felvidéki bazaltkő-bányászást is felemlítve - drámai módon foglalkozott a kialakult a helyzettel. „... a keszthelyi kerület újonnan megválasztott képviselője a Balaton pusztulása miatt a minap interpellációt intézett a földmívelésügyi miniszterhez-■■ illetékes miniszter... Szabó István a nagyatádi nyomban válaszolt is és kijelentette, hogy az ügy megvizsgálására bizottságot fog kiküldeni... De tudtunkkal nem történt semmi... mi Balaton-mellékiek, s különösen mi Keszthelyiek a miniszter úr válaszát, ami végre is csak szó, nem vesszük, mert nem vehetjük tudomásul. Tudjuk mi nagyon jól, hogy a Balaton óriási vízmennyiségét nem lehet máról holnapra lecsapolni s így hát attól sem félünk, hogy szépséges tavunk úgy járjon, mint a Fertő, de igenis aggódva nézzük a keszthelyi öböl halálos vonaglását, mely Keszthelyt s Balatongyöröktől kezdve az egész tórészt a legnagyobb veszedelemmel fenyegeti... Indítványozom tehát, hogy... legyen a városházán népgyűlés, melynek a Balaton pusztítása ellen tiltakozó határozatát juttassák el a földmívelésügyi miniszterhez, mert az már tovább nem tűrhető, hogy a Balaton tönkretételét egyedül a száraz időjárás nyakába varrják.” A keszthelyi választókerület 1921-ben újonnan megválasztott nemzetgyűlési képviselője a keszthelyi Reischl Richárd gazdálkodó volt. aki mezőgazdasági főiskolát végzett, s igen jól ismerte a balatoni viszonyokat. O interpellálta június végén, a hónap közepén harmadízben a földmívelésügyi miniszternek kinevezett Nagyatádi Szabó Istvánt, aki Reischl interpellációjára lényegében ugyanazt a választ adta, mint amit 1915 decemberében Ghillány miniszter adott Iklódy-Szabó interpellációjára, vagyis amíg a Sió-csatoma nincs 50 m3/s emésztőképességűre bővítve, a tó vízállását nem lehet a kívánalmaknak megfelelően szabályozni. A válasszal sem Reischl, sem a parlament nem volt teljesen megelégedve, s így került sor az előzőekben ismertetett parlamenti bizottsági szemlére július 21-én, Siófokon. A szemle után két nappal jelent meg a Keszthelyi Újságban Reischl hosszabb írása, amelyben tájékoztatta választóit interpellációjáról és a parlamenti bizottság megállapításairól. Cikkének első részében többek között a következőket írta: „ Mint a Balaton alapos ismerője, bizonyos tapasztalatokkal rendelkezem a Balaton vízállása körül és nem feltűnést akarok kelteni felszólalásommal... alapos megfontolás után tájékoztatni akarom az országot arról, hogy eme nemzeti kincsünk érdekében az utóbbi időben semmi sem történt. A Balaton annyira el van hanyagolva, hogy ha hamarosan segítség nem érkezik, nagy bajok lesznek. Az apadás helyenkint 200-300 méter, de vannak helyek, ahol 800 métert is kitesz. A somogyi parton, ahol fürdésre alkalmas részen homok van, ez talán kellemetlenségeket okoz a fürdőzőknek, mert messze utat kell tenniök... a zalai oldalon ellenben, ahol a talaj iszapos, ott nemcsak ezt a kellemetlenséget okozza, hanem óriási károkat is okoz, ezáltal, hogy a fürdővendégek, látván az iszap réteget, elmenekülnek arról a helyről... a napfényre került iszapterület pedig az egészségre is ártalmas... Keszthelyen, ahol 300 méter hosszú móló szolgál a hajó kikötésére, már a múlt évben sem tudott a gőzös ott kikötni, az idén pedig szó sem lehet arról, hogy a gőzös odáig jöhessen. Ugyanilyen mizériák álltak elő a füredi kikötőnél is... és amint ma délelőtt értesültem a forgalom ma vagy holnap teljesen mag fog szűnni. Ugyanez az eset áll Badacsonyra és Almádira is. A mostanihoz hasonló alacsony vízállás legutóbb 1890-ben volt, de tekintettel arra, hogy a balatoni kultur akkor még nem volt annyira kifejlődve, az emberek nem törődtek oly sokat a Balaton sorsával... Nagyobb vízállás 1906., 1907. és 1908. években volt, amikor a zalai gazdák memoradumokkal, küldöttségekkel kérték a kormányt, hogy segítsen... azt kérték, hogy a felesleges vizet a Sión eressze le a kormány... Ugyanakkor... a fürdőérdekeltség részéről számtalan cikk jelent meg a lapokban »Lopják a Balatont« cím alatt... Darányi Ignác szükségesnek látta, hogy ennek a kétféle érdeknek a kiegyenlítésére ankétot hívjon össze. Ezt az ankétot 1908. május havában tartották meg Füreden... szenvedélyes tónusban folyt le a tárgyalás, de néhai Lóczy Lajos a hírneves geológus bebizonyította azt, hogy a Balaton vízállásában ez a magas ár 15 évenként vissza szokott térni, hogy a közbenső nyolcadik évben alacsony vízállás, száraz esztendő következik... Ugyanekkor megállapították a Balatonnak azt a normális vízszínét is, ami mellett úgy a gazdasá
