Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA A MÁSODIK SIÓFOKI ZSILIPPEL 359 gi, mint a fürdőérdekeltség a maga érdekeit meg tudja védeni: a kiüti zsilipküszöb felett 103,96 méter, a tenger színe feletti magasság 80 cm-ben, összesen tehát 104 méter 76 centiméterben állapították meg. Mi történt azonban? Ha jól tudom az 1916-1917-1918. esztendőkben, tehát nem is olyan régen, 4-5 évvel ezelőtt a Balaton vízállása óriási magasságú volt. 1916-ban 150 cm a normális vízállás felett." Az idézettek után Reischl a szárazság mellett a nem megfelelő zsilipkezelést okolta a vízállás óriási mértékű csökkenéséért, és arról kérdezte a minisztert, mit tesz a túlzott vízeresztések megszüntetéséért és az 1908-ban megállapított vízszint betartásáért, majd sürgette a parlamenti bizottsági szemle alapján a biztonságos vízeresztés lehetőségének megteremtését. Az interpelláló képviselő írásában foglaltak - úgy látszik - nem egyeztek a lap szerkesztőségének véleményével, mert egyidejűleg július 23- án, „A Balaton agóniája” című cikkben a következő ironikusan csípő hangvétellel a következőket írták: „Megtépázott hazánk roncsai közt egyetlen nemzeti büszkeségünk, legértékesebb természeti kincsünk agonizál... betegágyát komoly arcú tudós professzorok veszik körül. Komolyan megtárgyalják a beteg múltját, a betegség tüneteit megállapítják, keresnek orvosszert, de lehetőleg ahányon vannak annyi véleményre jutnak... Úgy látszik csodák még manapság is megtörténnek, mert a Balaton rövid másfél év alatt oly módon el tudott párologni, hogy... ha biztosító szelepét a Siót le nem zárják, tengeri hullámzásra emlékeztető tajtékzó habjait pár hét múlva már egyetlen hajó sem szánthatja... az igen tisztelt professzor urak tehát, ha a nagy beteg gyógyulását igazán szivükön hordják, ...ne engedjék melléktünetek folytán a Sió-csatornát másra felhasználni, mint amire eredetileg, az engedélyezési okiratban rendeltetett.” 1922 őszén a Keresztény Szocialista Párt tulajdonába került a Keszthelyi Újság és Csák Árpád szerkesztette. A lap ezután is foglalkozott a Balaton vízállásával; a cikkeket felelős szerkesztőként Csák írta, amelyek mellőzték a drámai és túlzó megállapításokat, de határozott állásfoglalásokat tartalmaztak. Október 15-én „A Balaton vízállása s a balatonparti fürdők” c. cikkben a helyzetet tárgyilagosan ismertette és megírta, hogy az „idei rendkívül száraz nyarat rendkívül nedves ősz követte... ó'sz.i és téli csapadékokat meg kell takarítanunk a Balaton részére és nem szabad abból egy cseppet sem elpazarolnunk, s a Sión könnyelműen leeresztenünk.” Ez a rendkívül nedves ősz szeptember és október hónapokat jelentette amikor a két hónap alatt a tóra és környékére összesen 293 mm eső hullott, de novemberi csapadék már csak 34 mm, a decemberi pedig 20 mm volt, érthető, hogy a december 24-i lapszámban a „Keszthely fürdő” c. cikkében Csák már arról írt, hogy „A Balaton vízállása azóta alig nőtt néhány centimétert, s ha a télen s a tavasszal nem lesz kellő mennyiségben csapadék, akkor ez a néhány centiméter víz is eltűnik, s az 1923-ik fürdőévadra annyi vizünk sem lesz, mint amennyi az idén volt.” Az 1914—1917 közötti rendkívül nagy, és az 1921-1922. évi rendkívül alacsony balatoni vízállásokkal kapcsolatban az eltelt több mint nyolcvan év után is felmerül a kérdés: lehetett volna-e a Sión való víz- eresztésekkel úgy befolyásolni a tó vízszintjének alakulását, hogy az ilyen szélsőségesen ne emelkedjen, és ne csökkenjen? Egyáltalán igazuk lehetett-e azoknak, akik a szélsőséges vízállás-változásokért a zsilipkezelést okolták? Ami az árvizes időszakot illeti, határozottan, egyértelműen nem a válasz, mivel, mivel a Sió-meder vízemésztő képessége nem tette lehetővé azt, hogy az áradás növekedésének megfelelően a vízeresztést fokozzák. Az 1921-1923. évi apadás tekintetében más a helyzet. A Baranyi (1975a) által közölt adatok szerint 1921-ben a tóra 466 mm csapadék hullott és a tóba 561 mm-nek megfelelő vízmennyiség folyt be, ami együtt 1027 mm-t tett ki. A tóból 956 mm párolgott el és 676 tómm-nek megfelelő vízmennyiséget bocsátottak le a Sión. A veszteség tehát 605 mm (60,5 cm) volt. Ez eredményezte azt, hogy a január elejei +45 cm-es vízállás az év végére -15 cm-re csökkent. Ha egyáltalán nem eresztettek volna vi
