Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA A MÁSODIK SIÓFOKI ZSILIPPEL 357 vízállás, ami miatt 1922. július 21-én parlamenti bizottság helyszíni vizsgálatot folytatott Siófokon. A vizsgálatról Buday Dezső képviselő írt újságcikket, amelynek tartalmát az előzőekben, a Sió-csatorna mederbővítését és szabályozását ismertető részben idéztük, mivel a bizottság az előállt helyzet okaként elsősorban a csatornának még mindig elégtelen vízlevezetőképességét állapította meg, és a csatorna 50 m3/s vízemésztésűre való kibővítését sürgette. A Ba- laton-parti településeken és a fürdőtelepeken élők azonban másként ítélték meg a helyzetet; különösen a keszthelyiek panasza volt hangos, akik ekkor is a Sió szabályozását és a zsilip kezelését okolták a víz apadása miatt. A Keszthelyi Újságban megjelent írások tükrözik talán leginkább a kialakult közhangulatot, ezért ezekből idézünk. A lap 1921. augusztus 7-i számában „A Balaton vízállása” címmel még arról írt, hogy a vízállás „... már 15-16 év óta nem volt ilyen alacsony, mint most. A part mentén 80-100 lépéssel beljebb húzódott a víz és 400-500 lépésnyire találhat az ember fürdésre alkalmas vizet. A keszthelyi »szigetfürdő« körül térdig érő víz van s a »móló« (gőzhajókikötő) végén, ahol ennéhány évvel ezelőtt két méter mély víz volt. ma egy gyermek is veszélytelenül fürödhetik... alacsony vízállás következtében a hínár annyira elszaporodott, hogy a keszthelyi öböl ma már... egy zöld mező képét nyújtja. Az iszap- és mocsárszag pedig szinte kiállhatatlan és éppen nem közegészségszerű. Mi nem ülünk fel azoknak a rém-meséknek, hogy a Balaton kiapad... mert mi tudjuk, hogy az alacsonyabb vízállás minden 15-16. évben megismétlődik..., hogy a sekélyebb vízállást nagy részben a néhány év óta tapasztalható csekély csapadék, vagyis a száraz időjárás okozza. Csak azt nem tudjuk, hogy erre a tényleg szokatlan és egyes (köztük a keszthelyi) fürdőtelepekre nézve káros és veszedelmes és napról-napra fokozódó apadásra nincs-e befolyással a Sió-zsilip kezelése is?” Míg 1921 augusztusában az idézet szerint a lapban kérdésként hozták összefüggésbe az alacsony vízállást a zsilipkezeléssel, 1922 júniusában és júliusában megjelent írásokban már határozottan a Sió-szabályozást és zsilipkezelést okolták a víz lecsapolásáért. Az 1922. június 18-án megjelent számában a lap „A Magyar Tenger pusztulása” c. szerkesztőségi vezércikkében többek között azt írta, hogy „Aki csak egy cseppet vonzódott valaha a mi gyönyörű Balatonunkhoz, annak össze kell hogy szoruljon a szíve azon az igazán siralmas látványon, amit a magyar tenger nyújt... partja ugyanis helyenként, különösen a somogyi parton már 300M00 méterrel beljebb húzódott. Ott, ahol még három év előtt a Balaton hullámzó habjai fodroztak és csobogva nyaldosták a partokat, sivár, sáros, homokos területeket látunk... Temiészettudósaink véleménye szerint ezelőtt mintegy 7 évvel száraz periódus következett be... s ez okozza, hogy a Balaton vízállása évről-évre alacsonyabb lesz... De öreg emberektől halljuk, hogy a régebbi száraz periódusok sohasem voltak oly hatásúak a Balaton vízállására, mint ahogyan ezt most kínosan észlelhetjük... keresnünk kell az okokat másban is... ez nem lehet más, mint a Sió-csatoma szabályozása, illetőleg a Balaton vizének lecsapolása... a Balatonnak a folyó évben megállapítható rendkívüli alacsony vízállását főleg a Sió szabályozásának köszönhetjük.” V Balaton árvize Keszthelynél 1916-ban (Cholnoky Jenő felvétele)
