Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
356 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI ... MUNKÁLATAI... „Az 1910-es évek második felében szinte turnusokban követték egymást a balatoni fürdő- és villatulajdonosok panaszai. Hol a magas vízállás miatt siránkoztak... hol pedig amiatt..., hogy bűnös kezek tüntetik el a Balaton bőséges vízét, azt hajtogatván: »hogy a mérnökök ellopták a Balatont«... A legszélesebb körben indult meg ezek miatt a zajos szakvita, amelyet a hozzáértők érdekes, de egymással sokszor ellentétes felfogása mellett a laikusoknak sokkalta hangosabb beavatkozása tett színesebbé. E váltakozó vita során nekem különösen érdekes feladat jutott osztályrészemül. Apponyi, ...Bezerédy, az után Stankovánszky és báró Jeszenszky Tolna megyei földbirtokosok ugyanis előzetes bírói szakértői szemlét kértek annak megállapítására, hogy a Sió-csatorna zsilipjeinek helytelen kezelése miatt a Balaton kiöntése valósággal elárasztotta rétjeiket és ez nekik tetemes kárt okozott... kártérítési pert is indítottak azután a magyar királyi kincstár ellen. Engem, nemcsak mint kincstári ügyészt, aki a helyszíni szemléken »Tolnát, Baranyát bejárva« személyesen vettem részt, érdekelt a dolog... Szakértőül néhai Lóczy Lajost... kértem fel a vis-major-szerű természeti rejtélyek megmagyarázására... elég jól emlékszem arra a tanulságos szakértői megállapításra, hogy a magyar tenger szeszélyes természete a törvényszerűség kaptafájára egyáltalán nem húzható. Bármennyire köztudomású tehát, hogy a csapadék, a tófenéki források, a vízhozzáfolyás, a Sión való vízlevezetés és az elpárolgás összességéből alakul ki a mindenkori helyzet, és bármennyire is tudott dolog, hogy a szűk Sió-csatorna kiöntés nélkül nem képes levezetni a vízfölösleget, abban a tekintetben, hogy mikor és milyen turnusokban fenyegeti a Balaton-partiakat az árvízkatasztrófa, avagy az elapadás veszélye, szabályszerűséget megállapítani nem lehet. De most kell már rámutatnom arra a lehetőségre, hogy a Balaton vízének elapadásából származó bajok egyszer mégis újból napirendre kerülhetnek.”381 A Balaton árvize Boglár környékén 1916-ban (Cholnoky Jenő felvétele) Karafiáth nyilatkozatából idézettekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy ő az 1910-es évek második felének áradásait követő 1918. évi vízállásra gondolhatott, amikor a Balaton vízének eltüntetéséről szóló panaszokra utalt, mert abban az évben a +87 cm-es maximális vízállásról +43 cm-re apasztották a tó vízállását. Ezenkívül az is motiválhatta, amikor a Balaton áradásairól szóló nyilatkozatában a rendkívül nagymértékű apadások lehetőségére is felhívta a figyelmet, hogy komolyan vette a Balaton kutatásával foglalkozó tudósok véleményét e tekintetben. Ugyanis - mint már említettük - Cholnoky (1918) nagy művében a Balaton vízállását tárgyalva írta le, hogy „... ha sikerül a tó lefolyását csakugyan 50 m Vsec vízemésztésre berendezni, akkor, tekintettel az. előrejelzés lehetőségére is, a legszebb reményekkel nézhetünk a Balaton szabályozása elé, de azt sohasem fogjuk megakadályozni, hogy a 60-as évek rendkívül alacsony vízállásai meg ne ismétlődjenek. De annak nem a mérnökök, hanem a kérlelhetetlen klíma-tényezők lesznek okai.” Cholnoky bizonyára nem sejtette, hogy amikor 1916-1917-ben, a nagy árvíz idején kéziratban leírta az idézett véleményét, mindössze 5 év telik el és a tó vízállása megint a »0« pont alá süllyed 39 centiméterrel. 1921-1923. években csaknem az 1866-1870. évekhez hasonló mértékben csökkent a 381 Karafiáth előrelátása 60 évvel később beigazolódott. A Balaton apadásából származó bajok 2003-ban újból napirendre kerültek!
