Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
354 VIII. A SIÓ-ZSILIP KARBANTARTÁSI ÉS A SIÓ-CSATORNA BŐVÍTÉSI ... MUNKÁLATAI... egyidejűleg kiképeztetnek. Ez azonban nem történt meg... Sió-meder a 70-es években csak tíz köbmétert emésztett. Amikor 1897-1902-ben a medert 24 köbméter379 másodperczenkénti befogadásra bővítették ki, éppen akkor kicsiny volt a víz. Ezért történt, hogy az érdekeltek megijedtek attól, hogy a víz az új Sió-medren leszalad. Ismerteti a füzet a vízszín rendezése ügyében való tanácskozások dolgát és hivatkozik arra, hogy mindaddig nem lehetett gondolni a vízszín rendezésére, amíg az 1908. évi XLIX. törvényczikk fölhatalmazást nem adott a kormánynak a Sió-csatorna hajózhatóvá tétele czéljából szükséges mederkibó'vítésre. A munkálatokat tíz évre irányozták elő, de azután a törvényhozás módot nyújtott a kisebb időn való elvégzésére. Ügy, hogy a csatorna munkálatainak befejezése 1917. év őszére várható. »Akkor azután 50 köbméter másodperczenkénti vízmennyiség, az alsó érdekeltek károsítása nélkül, az év bármely szakában leereszthető és így a Balaton maximális vízállása is megtartható lesz.« Miután beigazolást nyert, hogy a Sió-zsilip kezelési szabályzata ma be nem tartható, a földmívelésügyi miniszter úr jóváhagyásával a vízépítési igazgatóság elrendelte, hogy november hó 1-től - márczius hó 15-ig az összes zsiliptáblát nyitva kell tartani. így volt ez már a múlt télen és így van most is. Kitűnik, hogy a minisztériumban állandóan figyelemmel kísérték a jelenségeket, és hogy az érdekelteket állandóan figyelmeztették, hogy a rendkívüli vízállás bekövetkezése mindaddig nincs kizárva, amíg a mederbővítési munkák be nem fejeztetnek. » És ma, midőn a mederbó'vítési munkálatok befejezése előtt a szakadatlan esőzés folytán a rendkívüli árvíz bekövetkezett, a kormány rendelkezései csak arra irányulhatnak, hogy a veszedelmet, mely egyarántfenyegeti a balatoni telepeket, a lehetőség határain belül mérsékelje. A Balaton rendkívüli kis vízállásának bekövetkezte azonban, mint a múltban, úgy a jövőben sem lesz megakadályozható rendkívüli szárazságok beálltával. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha a Mura folyóból vezetünk be vizet a Balatonba, a mire nézve a tanulmányokat már évekkel ezelőtt az országos vízépítési igazgatóság elvégezte.« ”. A cikk a továbbiakban a szövetség választmányi tagjának, Iklódy-Szabó János országgyűlési képviselőnek a parlamentben 1915. december 15-én Ghillány Imre báró földmívelésügyi miniszterhez intézett, a „Balaton vízáradása tárgyában” című interpellációjával foglalkozott. A helyzet és a körülmények részletes ismertetése után Iklódy-Szabó a vízépítési igazgatóság szerepéről nyilatkozva a cikk szerint a következőket mondta: „Minthogy a Sió-csatorna kiépítése és annak megfelelő bővítése még befejezve nincs, természetes, hogy az Országos Vízépítési Igazgatóságnak az elemek elleni harczában nem állottak rendelkezésére azok az eszközök a melyekkel az összes érdekeket méltányosan ki tudná elégíteni... Ezen érdekellentétek úgyszólván kiegyenlíthe- tetlenek, a minek következménye az, hogy úgy a Balaton, mint a Sióvidék egyformán az Országos Vízépítési Igazgatóságot támadja. Az igazságnak tartozom azzal, hogy megállapítsam, hogy ezek a panaszok nem helyénvalók. Az igazgatóság, élén kiváló vezetőjével Kvassay Jenő miniszteri tanácsos úrral, a legnagyobb buz- gósággal igyekszik a fennálló bajok enyhítésére.” Majd hozzátette: „...a vízépítési igazgatóság a különböző érdekek méltányos kiegyenlítésére törekedett; hogy ez csak részben sikerült, nem az ő hibája, az egyedüli ok az, hogy nem álltak rendelkezésre megfelelő eszközök, melyekkel gátat tudott volna vetni az elemek pusztításának.” Iklódy-Szabó az idézettek tanúsága szerint interpellációjának indoklásában védelmébe vette az Igazgatóságot a közvélemény részéről ért támadásokkal szemben, s ez is hozzájárult a következő években a vízügyi tevékenységet hibáztatok részbeni lecsillapításához. A képviselői interpellációban feltett kérdések a következők voltak: „ Van-e tudomása a t. földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy a Balaton magas vízállása veszélyezteti úgy a Balaton-parton szép virágzásnak induló nyaralótelepeket, mint a Sió, Sárvíz, Kapos melletti érdekeltséget? Mit szándékozik a t. miniszter úr az ellen sürgősen tenni?... hajlandó-e a siószabályozási munkálatokat gyorsítani? Végül hajlandó-e a t. miniszter úr a vadvizek elvezetésére Sióagárdon felállítandó gőzszivattyútelep létesítését anyagilag is támogatni?” A kérdésekre a miniszter külön-külön válaszolt és összefoglalásképpen azt mondta, hogy „Elismerem azonban, 379 A szövegben „köbcentiméter” szerepel, ami nyilvánvalóan sajtóhiba.
