Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VIII. A Sió-zsilip karbantartási és a Sió-csatorna bővítési, partbiztosítási munkálatai 1895 és 1934 között
A BALATON VÍZSZINTJÉNEK SZABÁLYOZÁSA A MÁSODIK SIÓFOKI ZSILIPPEL 353 Ezt követően az elöntött részekről és nyaralótelepekről értekezve hivatkoztak a földmívelésügyi miniszter 1914. április 8-i leiratára, amelyben a balatoni vármegyék alispánjainak figyelmét felhívta arra, hogy az állami költségen kiépített balatoni kikötők „...csak úgy szolgálhatják a közönség érdekeit, ha azok mentái könnyebben hozzáférhetők, vagyis ha azokhoz az egyes nyaraló helyeken végig vonuló parti sétányok csatlakoznak”, amihez hozzátette a cikk írója, hogy „E parti sétányok kiépíthetése érdekében az.t kívánja a leirat, hogy a parttulajdonosok a telkükhöz tartozó megfelelő'részt közczélra átengedjék... a leiratnak — úgy tudjuk - nem kelt akkora visszhangja, a minőt megérdemelt volna. Pedig a mai áradás igazolja rendkívüli jelentőségét.” A miniszteri leirat még az áradás kezdete előtt jutott el az alispánokhoz és a Balatoni Szövetséghez, amikor még a nyaralótelepek part menti telektulajdonosai teljes biztonságban érezték magukat. A magas vízállás miatti panaszok ezután hangzottak el, s a cikk szerint a Balatoni Szövetség nyomban fölírt a miniszterhez az erősebb vízeresztés érdekében. A minisztériumból érkezett válasz az volt, hogy „...a Sió-z.si- lipen az összes táblák felhúzása mellett másodperczenkint 50 köbméter víz ereszthető le úgy, hogy naponta ötödfélmillió köbméter víz volna a Balatonból levezethető. A hozzáfolyástól eltekintve havonta 25 czentiméterrel lehetne a vízszint apasztani. Miután azonban a sióberki érdekeltség területe is figyelembe veendő, ilyen víz.- eresztést általában érvényesíteni nem lehet. A Sió-meder kibővítése szerint a befogadó képesség másodperczenkint 50 köbméterre lesz emelve, így a munkálat befejezte után további baj nem lesz." 1915-ben minden hónap rendkívül csapadékos volt, a vízgyűjtőn ezért a tó vízállása állandóan +100 cm volt egész évben, a panaszok egyre szaporodtak, és egyre súlyosabb helyzetről szóltak. A cikkben az olvasható, hogy a szövetség részéről „Ismét és ismét felírtunk, hogy a minisztérium, a mit tehet, tegyen meg és az ijesztő módon megnövekedett vízállás apasztassék. November első felében vettük a minisztérium értesítését, hogy a Sió-zsilip összes nyílását nyitva tartják, minden más érdekelt figyelembe vétele nélkül, hogy a fenyegető veszélyt lehetőleg elhárítsák.” A minisztérium a közönség tájékoztatására 1915 végén az Országos Vízépítési Igazgatóságával „ Miért árad a Balaton?” címmel tájékoztató füzetet adatott ki, amelynek tartalmáról a cikk az alábbiakat írta: „Az Országos Vízépítési Igazgatóság mondja el benne, hogy I860, óta a Balaton vízszín ingadozásai számos ízben foglalkoztatták az érdekelteket és hatóságokat. Az. ingadozások mindig két méter magassági különbözeién belül maradtak, mégis mihelyt a vízállás e szélső határok felé közeledett, a nyugtalanság fokozódott az érdekeltek körében. Ma ez az. izgatottság érthető okokból, még erősebben jelentkezik. Az érdekes füzet... hivatkozik arra, hogy 1888-ban kiadott és ma is érvényes Sió kezelési szabályzat kiadása előtt végzett műszaki tanulmányok már akkor rámutattak arra, hogy a Balaton vízszínének a megállapított hatcirok kőzett való megtartása csak az esetben remélhető, ha a Sió-zsilip, továbbá a Sió-csatorna medre 50 köbméter másodperczenkénti vízemésztésre A Sió-zsilip jégzajlás idején az 1910-es években
