Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében
VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA... 199 Tumler az általa összeállított táblázatban feltüntetett saját adataira utalva leszögezte, hogy abból világosan kiderül, hogy a (víz)folyás esése nem tesz ki többet 36 láb 6 hüvelyknél, de Krieger a harmadik terve szerint a Balatont mégis 21 lábbal akarta leereszteni. Előzőleg megállapította, hogy Krieger a táblázat bal oldali részén feltüntetettek szerint Siófoktól Simontomyáig összesen 44 láb 9 és 5/12 hüvelyknyi esést mutatott ki, hibásan. Ezekből az adatokból kiindulva a következő megjegyzéseket tette Krieger tervével kapcsolatban: ami a megmú'velhetővé váló holdak nyereségét illeti, az 2 forint 59 krajcár körüli megvehető (eladható) árut hoz. Mivel minden vesződsége ellenére, emlékezete szerint egyáltalán nem találta Krieger úr tervében nevezetesen azt, hogy 1000 öl hosszra kiterjedően menynyi víz folyhat le, vagy hogy 100 ölre mennyi esés szükséges, ezért ez a fő pont (fő célkitűzés) ezek nélkül teljesen megvalósíthatatlan marad. Következésképpen a Szántódi-tótól a Forgóig futó torkolatig 26 000 öl a hosszúság, és az esés nem tesz ki többet, mint 32 láb 6 hüvelyket; ebből kivonva a kriegeri harmadik terv esését, amivel az a Balaton tavát 21 lábbal kívánta leereszteni, így megmarad éppen 11 láb 6 hüvelyk. Hasonlóképpen, ha az ember a Forgónál összegyűlt víz felületénél a kivájt medret veszi figyelembe, s a csatornát magáig a tóig húzzuk, lejtést pedig jól kiássuk mindenütt, úgy a víz még leereszthető lesz, ilyképpen az 1 öles vagy hat lábas vízborítást ad ki. Ezt a 6 lábat a megmaradó 11 láb és 6 hüvelykből kivonva több mint 6 láb és 6 hüvelyk marad. Ez a 6 láb 6 hüvelyk 26 000 öl hosszúságúra számítva, minden egyes 100 ölenként egynegyed és 4/260 hüvelyk lesz, amely esés a víz levezetéséhez nem elégséges, hanem ehhez legkevesebb 3/4 hüvelyk szükséges 100 ölenként. Tumler kifogásolta Krieger egyéb, költségekkel kapcsolatos adatait is; így többek között megtévesztőnek tartotta azt a kriegeri véleményt, hogy ha a Balaton vízszintjét egy öllel leszállítjuk, akkor az minden mocsarat kiszárítana, mert például a Zala mocsarait alig csökkentené az ilyen mértékű lecsapolás, s ebből következően a költségek is nagyobbak lennének a többi érintett területeken. Úgy vélte ez esetben (az 1 öllel történő leszállításnál) 1 hold lecsapolásának költsége valóban 15 rajnai frt és 23 krajcárba kerülne. Tumler amellett, hogy a lecsapoló csatorna kitorkollását Szántódnál vette figyelembe számításainál, egy Siófoknál lévő kifolyási torkolatot szintén megvalósíthatónak tartott. Beadványának befejezéseként sajátos stílusában azt írta, hogy azután még (egy) szükséges adalék a balatoni földesuraknak a lefolyás egy változatáról, nekik alkalmas közlekedésről; bizonyos J. Maire francia mérnök úgy gondolja, hogy ugyanazon a csapáson felszíni fekvésű, Fűzfő előtt a fölötte lévő Vilonyai-Séd-Palota-Székes- fehérvár vonalon húzódó, és azután Adonynál a Dunába bevezetendő csatornát lehetne létesíteni, ami reményei szerint a hajózást szolgálná, s amit a használat során a lefutó patakok táplálnának. Tumler beadványában foglaltakból, illetve táblázatának adataiból az alábbi következtetések vonhatók le: Tumler nem ugyanazokon a helyeken és nem úgy mérte a Sió vizének esését, mint 25 évvel korábban Krieger, de mindketten nagyvíz idején is mértek. Ezt egyértelműen bizonyítják a táblázatokban foglalt adatok. így pl. Krieger a IX. táblázatában a Balaton vízfelszínétől az akkori foki malomfejig (a malomgátig) három részletben 4 láb és 9 egész 3/12 hüvelyk (1,51 m), Tumler pedig 3 láb és 3 hüvelyk (1,03 m) esést tüntetett fel két részletben. (A több mint másfél lábnyi, kb. 0,5 m-es eltérést a foki malom gátjának időközbeni „megigazítása” okozhatta). A foki malom és az 1775-ben a »régi« helyen lévő kiliti-malomig Krieger 8 láb és 7 egész 11/72 hüvelyknyi esést (2,73 m) mért, míg Tumler az »új« kiliti-malomig mindössze egy láb (0,32 m) esést talált, a különbség tehát igen jelentős: 7 láb és 7 egész 11/12 hüvelyk (2,41 m). A különbség magyarázatát a táblázat szövegében találjuk; a régi megsemmisített kiliti-malom más helyen és túlzottan magasra duzzasztotta a vizet. Hasonló lehet a Mezőkomárom és Ozora közötti 5 láb és 3 egész 7/12 hüvelyk (1,67 m) és a 2 láb (0,63 m) esési eltérés a 3 láb és 3 egész 7/12 hüvelyk (1,04 m) oka is. Ha ezeken az eltéréseken kívül figyelembe vesszük, hogy a szintezéskor Krieger a vízfelületet, Tumler pedig a meder fenekét vette alapul, akkor kijelenthetjük, hogy a vízszintesések nem hasonlíthatók össze egymással. Ezzel bizonyára Tumler is tisztában volt, s ezért szerkesztette módosított formában a kriegeri táblázatot a sajátjáéhoz. Tumler és Krieger Balatontól a Sárvízzel való ösz- szefolyásig mért esési adatainak összes különbsége 12 láb és 3 egész 5/12 hüvelyk (3,88 m), amiből az említett két eltérés együtt 10 láb és 11 egész 1/4 hüvelyket (3,45 m-t) tesz ki, tehát az összes különbség csaknem teljes egészében ezekből adódott.
