Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

VI. Újabb kezdeményezések a Sió szabályozására és a Balaton lecsapolására a 19. század első felében

200 VI. ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉSEK A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁRA ÉS A BALATON LECSAPOLÁSÁRA...

Tumler és Krieger egyaránt relatív módon, tehát egymáshoz viszonyított pontokat szintezett, mivel azokban az időkben sem a tengerszint feletti magasság, sem a helyi magassági pont nem létezett. Ezért mérési eredményeiket a mai magassági értékekhez viszonyítani nem lehet.

Krieger az eséseket mérései alapján vonal pontosságig (pl. 7/12 hüvelyk = 7 vonal) adta meg, míg Tumler mindig kerek hüvelykekben tüntette fel az általa tapasztalt eséseket. Ez arra mutat, hogy méréseit nem olyan alaposan végezte, mint Krieger. Adatai azonban így is megfelelőknek tűnnek.

Tumler nem ellenezte a Sió és a Balaton környéki mocsarak lecsapolását, de elegendőnek tartotta a Balaton vízszintjének egy öllel (kb. 1,90 m-rel) történő leszállítását, ami a malmok működtetését nem befolyásolná, ezért a malmok ügyére beadványában külön nem tért ki.

Táblázatában több, a korabeli viszonyokra vonatkozó fontos dolgot közölt. Ezek sorjában a következők:

1. Az 1775-ben létezett foki malom gátját időközben alacsonyabbra vették.

2. A haszontalan (káros) régi kiliti-malmot megsemmisítették, helyette másutt újat építettek, amelyhez lefolyást biztosító árkot ástak az ún. „Szabadi-tó” nyílt vizéig.

3. A Sió-bozótban még a 19. század első éveiben is olyan állapotok voltak, mint negyedszázaddal korábban, ezért létezett még benne a Szabadi-tónak nevezett víztükör.

4. A Kustyán-puszta alatti részen még mindig a föld alatt folyt a Sió vize az ún. „Nyelőtől” (víznyelőtől) kezdve egészen a mezőkomáromi határig, vagyis úgy, amint az Bél Mátyás 75 évvel korábbi leírásában olvasható.

Mindezek alapján úgy véljük, hogy Tumler az 1803. június 6-i veszprémi gyűlés után két hónappal saját tapasztalatai és mérései birtokában, indulatos stílusban ugyan, de meggondoltan írta le észrevételeit. Szándéka az volt, hogy kiigazítsa a KRiEGER-féle terv általa hibásnak tartott részeit, illetve adatait. Megjegyzései közül különösen helytálló volt az, amellyel hiányolta, hogy Krieger nem közölt adatot arról, hogy a kiásandó Sió-csatornában 1000 ölre számítva mennyi víz folyhat le, vagyis a csatorna milyen emésztó'képességű és 100 ölenként mekkora esés szükséges. Ezek az adatok valóban hiányoznak Krieger tervezetéből, bár ő utalt arra, hogy a csatornával kapcsolatban a megvalósítás előtt még helyenként újabb méréseket kell végezni, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy a 18. század utolsó negyedében a hidraulika tudománya igen sokat fejlődött.

Tumler megjegyzéseiről elég széles körben tudomást szerezhettek a szabályozásban érdekeltek, s amikor 1804. június 16-án Révay báró elnökletével megtartották Veszprémben a második tanácskozást, a vita leginkább az általa felvetett problémák körül folyt. A királyi biztos a gyűlés után másnap Pesten készített tájékoztató felterjesztésében elsőként arról írt, hogy az előző évi tanácskozáshoz képest teljesen megváltozott a helyzet. Az előzőleg megnyilvánult egyetértéssel szemben a tanácskozás résztvevői kételkednek a terv helyességében, megvalósíthatóságában, illetve annak szerencsés kimenetelében. A földesurak véleményének megváltozását alapvetően Tumler észrevételei és egy általa bemutatott térkép okozták - írta Révay. O nem érezte magát hivatottnak arra, hogy eldöntse; Krieger vagy Tumler libellációi helytállóak, ezért arra kérte a földesurakat és a megyék vezetőit, hogy ők kérjék az Építési Igazgatóságtól (az Aedilis Directio-tói), hogy küldjenek ki hozzáértő mérnököt a vitatott kérdések eldöntésére. Ugyanakkor kérte a Helytartótanácsot, hogy részesítse figyelmeztetésben az akadékoskodó- kat, továbbá ő is elvárta a szakértő sürgős kirendelését, ami rövid időn belül meg is történt Quits Ferenc, Bács vármegye első hites mérnökének személyében. Quits nagy tekintélynek örvendett, három évvel korábban a Ferenc-csatorna szintezését vizsgálta felül, Joseph WALCHERrel együtt. Bendefy és V Nagy (1969) szerint Quits a lehető legalaposabban járt el, és még 1804-ben elvégezte a Duna és a Balaton közötti szintezést. A felvételezés során nyert adatokon kívül az értékelés során figyelembe vette mások szintezési adatait is. (Előzőekben részletesen ismertettük a Sió első részletes felmérésének munkatérkép lapjait, amelyek 1800 és 1803 között készülhettek és Quits megismerhette ezeket). Mivel