Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
192 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI tulajdonosainak, és mások ellenállása, harca a Balatonért a lecsapolási terv elvetélését eredményezte.” Az idézet szerzője biztosan nem tanulmányozta Krieger eredeti kéziratát, ezért nem tudhatta, hogy a tervben a művelhetővé váló területek, túlnyomórészt rétek, a hajózható csatorna és a lecsapoló csatornák építésének költségfedezetéül voltak elsősorban számításba véve és hogy egyetlen földbirtokos sincs benne név szerint megnevezve. Helytelen tehát KRiEGERt egyoldalúan a földesúri érdekek kiszolgálójaként feltüntetni. Reméljük, hogy Krieger tervének mostani részletes, a valóságnak megfelelő ismertetésével hozzájárulunk ahhoz, hogy a jövőben a Balatonnal kapcsolatos tevékenységét a szakemberek, valamint a nagy- közönség reálisan ítélje meg, és személyében a Balaton első kutatóját tiszteljék. A Krieger-terv utóélete Sigray 1776. július 18-án érkezett Ivánczra Krieger szabályozási tervével és térképeivel, hogy a családi birtokközpontban kipihenje a szemleút fáradalmait és felkészüljön a Helytartótanácsnak és Mária Terézia uralkodónőnek küldendő jelentés összeállítására. Alkotó nyugalma nem tartott sokáig, mert hat hét múlva már Pesten tartott értekezletet,234 ahol megvitatták a jelentés tartalmát, és megállapították a további tennivalókra vonatkozó javaslatokat. Itt jegyezzük meg, hogy Krieger a július 6-i tihanyi tanácskozás után azonnal hazament Sopronba várandós feleségéhez235, és ettől kezdve nem vett részt sem a jelentés elkészítésében, sem az egyéb szabályozási ügyek intézésében. Br. Sigray Károly, cs. és kir. biztos jelentésének dátuma: Pest, 1776 szeptember 1.. tehát az előző napi konzílium után már végleges formában elkészült236. A Helytartótanács egy nappal korábban megtárgyalta Sigray jelentését és arról külön leiratban értesítette őt. Ily módon Krieger szabályozási terve a jelentés mellékleteként ismét eljutott a bécsi Udvari Kancelláriához, illetve Mária TERÉziÁhoz, majd az áttekintés után külön, újabb rendelkezés nélkül visszakerült a Helytartótanácshoz, ahol besorolódott a folyamatban lévő ügyek közé. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Helytartótanács gazdasági bizottsága (Commissio Oeconomica) 1776. szeptember 27-én foglalkozott a szabályozási tervvel, illetve a Sigray jelentésében foglaltakkal. A bizottsági urak egyetértettek a szabályozási terv főbb célkitűzéseivel, de csak azt határozták el konkrétan, hogy a foki malmot ártalmas volta miatt haladéktalanul el kell távolítani. Miután ennek lerombolásához a veszprémi káptalan nem járult hozzá - még erre sem került sor. A helytartótanácsi gazdasági bizottságon történt tárgyalásnak volt még egy „hozadéka”. Nevezetesen az, hogy 400 főnyi katonaságot rendeltek ki a sárvízi csatomaásáshoz, akik a következő évben Kálóz határában, amint azt az előzőekben ismertettük, igen rossz munkát végeztek. Sigray igyekezete, hogy a kriegeri tervben megfogalmazott szabályozási munkák a megvalósítás stádiumába jussanak, elsősorban azért nem vezetett sikerre, mert a Sárvíz-szabályozás rossz példával szolgált mind az érintett földesurak, mind pedig a vármegyei hatóságok számára. A sárvízi rossz példán kívül más okai is voltak annak, hogy a terv megvalósítása nem kezdődött el az 1770-es évek vé234 A tanácskozásról készített feljegyzés másolata - 12 sűrűn írt oldal - a MOL -ban az E26. P.200 jelzet alatt található; keltezése 1776. augusztus 31. 235 Bendefy (1972) 7. p. lábjegyzetében közölte, hogy a soproni ág. evangélikus lelkészség kereszteltek könyvében 1776. december 10-én jegyezték be Krieger Barbara Josepha Rosina nevű újszülött lányának megkeresztelését, aki egy-két héttel korábban születhetett. Ebből arra lehet következtetni, hogy júliusban Krieger felesége ötödik hónapja lehetett teherben. Kriegernek ezen kívül más oka is lehetett, hogy kivált a Balaton-Sió-Kapos-szabályozás tervezéséből. El kellett ugyanis foglalnia ténylegesen Sopron vármegyei rendes földmérői állását. Sigray jelentésében javasolta, hogy továbbra is működjön közre, de Krieger visszatérését nem tudta elérni. 236 A 7 lapból álló jelentés latinul íródott és az utókor számára az első (valószínűen díszes) címlapja kivételével fennmaradt. Jelenleg a MOL -ban az A. 39. No. 4455. sz. iratcsomóban őrzik, a Helytartótanács 1776. szeptember 13-án kelt, Mária Teréziának címzett feljegyzésével együtt.
